Miért pont én 13. rész

                 Már teljesen elültem a fenekem, órák óta kocsikáztunk, és még csak sejtésem sem volt hogy merre lehetünk, Xander ragaszkodott hozzá, hogy meglepetés lévén maradjon bekötve a szemem. Hát inkább éreztem magam túsznak, éppen hogy csak nem voltam megkötözve, mint akit nemsokára kellemes meglepetés ér. De nem panaszkodtam, és szépen elszunyókáltam Xander vállára hajtva fejem.

-         Megérkeztünk! – segített ki a kocsiból az én egyetlenem – mindjárt leveheted. Óvatosan, lépcső!

Így is sikerült orra buknom, még jó, hogy bízhattam kedvesem karjaiban. Fel is kapott, és felszaladt velem azon a pár lépcsőfokon. Amikor ismét két lábon álltam, lassan levette a szememről a kendőt, és csodálatos látvány tárult a szemem elé. Egy gyógyfürdőbe hoztak minket, az elmúlt napok feszültségének oldására, és hogy végre kikapcsolódjunk annyi meló és idegeskedés után. Azt hiszem mindenkire ráfért már a pihenő. Máris csobbanni akartam a forró, gőzölgő habokban, és lelkesedésem hamar átragadt a többiekre is.

-         Úgyse láttalak még fürdőruhában. – settenkedett mögém Baekhyun.

-         Te jó ég! Nem is hoztam fürdőruhát… - elborzadtam – azt se tudtam, hogy hova megyünk.

-         Akkor anélkül kell…

Nem fejezhette be a mondatot, mert jól sípcsonton rúgtam, amikor meg megpróbált meglépni, fülön csíptem.

-         Au… auuu… - jajgatott – valami rosszat mondtam?

Aztán hamar elengedtem, amikor megéreztem testének melegét, és bőrének illatát.

-         Veszélyes játékot űzöl Béki! Csak vigyázz, nehogy eltűnjön a fürdőnadrágod!

Komolyan vehette, mert visszaoldalgott Chanyeolhoz, mintha ott nagyobb biztonságban lenne tőlem. A fürdőruha problémámat Kibum oldotta meg, egy rám illő kék-fehér matrózmintás bikinivel.

           Nem is kell mondanom, én voltam az első, aki belemerült a kőmedencék egyikébe. Két oka is volt a nagy sietségnek, egyrészről imádtam az ilyen természetes forrásvizeket, másrészről nem akartam, hogy lássanak fürdőruhában. Baekon látszott is hogy csalódott, amikor az EXO tagokkal csatlakoztak az ázáshoz ugyanabba a medencébe, ahova én is bemásztam. Soohyunék a szomszédos medencét választották, pedig bőven lett volna helyük ideát is. Daehyunt hiányoltam, őt nem engedték el velünk kikapcsolódni, túlságosan sokat dolgoznak az új lemezük piacra dobásával. Xander és Kibum vajon hol késnek? Kezdtem kicsit kényelmetlenül érezni magam, de azért sem voltam hajlandó kimászni a vízből, azzal szórakoztattam magam mennyi ideig bírom a víz alatt… bármeddig. Velem szemben a medence túloldalán a hat fiú kakasviadalt játszottak, természetes Chanyeol vette nyakába Baekot, Kai pedig Kyungsoo-val állt párba. Suho csak bambult maga elé, így új szórakozást találtam magamnak, őt néztem, ahogy pofákat vág. Valami beszorulhatott a fogai közé, azt próbálta kipiszkálni a nyelvével. Annyira lefoglalt a fiúk mustrálása, hogy későn vettem észre, hogy Sehun letelepedett mellém.

-         Tényleg vámpír vagy? – szólalt meg váratlanul.

-         Honnan tudod?

-         Mindenki tudja. – vont vállat – és hogy bírod a koplalást?

Haragos pillantást vetettem Baekre, hogy ilyen könnyen eljár a szája, de igazából én sem gondoltam komolyan, hogy sokáig titokban maradhat. Mégis kissé felzaklatott, hogy Sehun ilyen könnyedén dobta fel a témát.

-         Jól, köszi. – nem tudtam mit mondjak – nem igazán gondolok rá.

-         Nem lehet könnyű. – fűzte tovább gondolatmenetét.

Csöndben ücsörögtünk egymás mellett, és próbáltam olvasni a maknae gondolataiban. Aztán megbántam, hogy beleturkáltam a fejébe.

-         Milyen lehet örökre fiatalnak maradni? – kérdezett ismét.

-         Egy idő után már úgy érzed nincs több felfedezni való a számodra, hiszen mindenhol jártál, még ott is, ahova halandó ember nem tette még be a lábát. Céltalanul bolyongsz a világban, várva a véget… persze csak akkor, ha sikerül kivédened a rád leselkedő vadászokat. De ha elég óvatos vagy, és ügyesen alkalmazkodsz a változó társadalomhoz, akkor előtted áll az örökkévalóság. – elnevettem magam – elég ijesztőnek hangzik.

-         Hm. – fűzte hozzá Sehun – Na de hogyha nem egyedül kell bolyonganod? Lehetséges örökkön örökké egy embert szeretni? Vagy egy idő után az is unalmassá válna?

Jó kérdés… beletekintettem saját jövőmbe, egészen Xander utáni időkbe, amikor ő már nem lesz, és könnyen csorogtak végig az arcomon. Mennyi időbe telne feldolgoznom az elmúlását, Kibum biztosan segítene valamennyit, de abban biztos vagyok örökre megváltoztatna hiányának fájdalma.

-         Nehéz megmondani. A vámpírok ugyanis nem tudnak szeretni. Úgy értem, egyáltalán nincsenek érzelmeik. – elhallgattam – Valahogy ezt nem tudom elhinni.

-         És veled mi a helyzet? – húzódott közelebb – neked azért vannak érzelmeid, vagy rosszul tudom? Érzésekkel csak könnyebb elhelyezkedni az örökké változó világban, és együtt maradni azzal, akit a legjobban szeretsz.

Talán igaza van, de mit számít, ha én nem akarok örökké élni. Ironikus, mert ameddig közöm nem volt a vámpírokhoz, sokszor elképzeltem, hogy nem öregszem az évek multával, most hogy megadatott az öröklét, már annyira nem is vonz. De most komolyan, mivel üthetném el az időmet, míg végül megsemmisül a föld, melyen élünk, vagy felfedezünk egy másik lakható bolygót, vagy egyszerűen kiköltözünk az űrbe. Hirtelen olyan hidegnek éreztem a vizet, szerettem volna kimenni, és egyedül lenni, hogy jobban átgondolhassam ezeket a dolgokat. De Sehun tovább faggatózott.

-         Szerinted ha te átváltoztatnál valakit, az is ugyanúgy képes lenne felülkerekedni vámpír énjén, ahogy azt te is teszed?

-         Nem tudom. – kezdtem gyanakodni mire is akar kilyukadni – Mivel még nem próbáltam ki.

-         És gondolom, nem is akarod kipróbálni…

-         Jól gondolod. És ugyan ki vállalkozna erre?

Nem kellett volna feltennem az utolsó kérdést, láttam ahogy Sehunnak felcsillan a szeme, de nem szólalt meg rögtön. A víz alatt megkereste a kezem, megfogta majd felemelte a vízfelszín fölé. Engedtem neki, és közben egyfolytában a gondolataiból próbáltam értelmeset kiolvasni, de annyira kuszán és gyorsan váltották egymást, hogy kezdett bezsongani tőle az én fejem is.

-         Mekkora áldozatot képes hozni az ember szeretteiért? – játszadozott az ujjaimmal – Képes lennél Alexandert örökre magadhoz láncolni? – nem várta meg a választ, bár amúgy se tudtam volna mit felelni – Képes lennél egy barátodat megajándékozni az örökléttel, ha azt kéri tőled?

Nem bírtam tovább, lehet Sehun is 0-ás vércsoportú, mert ahogy fogta a kezem, egyre erősebben kezdtem érezni a késztetést, hogy a medence falához nyomva belekóstoljak. Elhúzódtam tőle, majd egy ugrással kint voltam a vízből és már magamra is tekertem a törölközőm.

            Felöltöztem, és elindultam felfedezni a környéket, na meg megkeresni az elveszett báránykáimat. Miért nem jöttek még eddig le? Mi lehet az a fontos megbeszélnivaló, ami miatt kihagyták az első közös fürdőzést? Az egyik emeleti hálószobában találtam rá a három Kimre és Xínderre. Egyszerre fordultak felém, amikor beléptem, noha kopogtam előtte, és Hyungjoon ki is szólt, hogy bemehetek. Olyna gyászos hangulatban üldögéltek egymással szemben a földön, mintha gyászolnának valakit. Egyedül Xander látszott dühösnek, de próbálta leplezni egy halvány mosollyal. Csak viccből kérdeztem, hogy mi az szeánszot tartanak, de nem egyikük sem volt vicces hangulatban. Igen komoly dologról lehetett szó, és úgy tűnt nem nagyon örülnek, hogy megzavartam őket.

-         Ha zavarok, akkor megyek is! – fordultam vissza az ajtóból.

-         Várj! Ez téged is érint… - pattant fel Kibum és visszahúzott a szobába – igazából rólad van szó, és rólunk. – mutatott körbe.

-     Aha. Had találjam ki miről is van szó. Átváltoztatás? – dühbe jöttem – Nincs jobb témátok?

-         Most mit kell pufogni? – vágott ártatlan fejet Hyungjoon.

-         Csak az imént Sehun is erről kérdezősködött.

-         Sehun? – kapta fel a fejét az eddig csendben ücsörgő Xander.

-         Mióta egyezkedtek a hátam mögött? – felment bennem a pumpa.

-    Nami, tudod hogy én bármit megtennék, hogy örökre együtt lehessünk. – állt fel Xander és megfogta a kezem.

-         Örökre… - motyogtam az orrom alatt.

Összezavarhattam szegénykémet, mert elengedte a kezem, és hátrálva lerogyott az ágyra. Könnyek csillogtak a szemeiben, és hamarosan már a zokogás lett úrrá. Letérdeltem elé, és letöröltem a könnyeit.

-         Nem érted? – már én is a könnyeimmel küszködtem – Veled akarok megöregedni, felnevelni a közös gyerekeinket, unokákat látogatni, boldogan és békésen leélni az életünket. Soha el nem hagynálak! Veled maradni ha nem is az öröké valóságig, de egy hosszú életen át.

Miután Xander lenyugodott egy kicsit, Kibum elhívott beszélgetni. Elmondta, hogy mióta hármasban vagyunk, azóta ostromolja barátja, hogy változtassa át, mert így olyan kirekesztettnek érzi magát, és nem csak a szívével akar védelmezni, hanem egész lényével. Akkor tettem volna vele a legjobbat, ha eltűnök az életéből, és akkor most nem akarna a halál kapujában a vámpírlét ösvényére lépni. Komolyan féltem attól, hogy valami ostobaságot követ el, de legjobban attól féltem, hogy elveszítem. A dögös vámpír teljesen átérezte a helyzetem, és sokat gondolkodott azon, hogyan lehetne megoldani. Végül csak megkérdeztem, mit gondol arról, hogy én képes lennék-e bárkit is átváltoztatni a véremmel. Tanácstalanok voltunk, ezt sajnos csak úgy deríthetjük ki, ha megpróbáljuk. De mégis ki legyen az?

            Pedig már azt hittem zökkenőmentesen és felszabadultan pihenhetem ki magam, amíg itt vagyunk, ehelyett törhettem a fejem melyik utat válasszam, hogy mindenkinek jó legyen. Kibum ajánlotta próbáljuk ki egy önként jelentkezőn, aki amúgy is csatlakozni szeretne a Kim klánhoz és már Hyungjoon is rábólintott. Mi vesztenivalóm lehet? Legfeljebb nem sikerül, de nem igazán tudtam dönteni melyik lehetőségnek örülnék jobban… egyiknek sem. Belementem a kísérletezésbe, és Hyung már hívta is az illetőt, hogy ma este megtartják a beavatási szertartását. Kissé leesett az állam, amikor Sehun sétált be a szoba ajtaján.

-         Ezt nem gondolhatjátok komolyan. – tiltakoztam – Miért?

-         Luhant már átváltoztatták… most én jövök. – nyugodt maradt.

-    Nem, kizárt, hogy én ezt megteszem. Akkor majd jönnek a többiek is sorban… mi vagyok én cukros néni? Nem és kész! És Luhant ki változtatta át?

-         Khm… én voltam a bűnös. – jelentkezett az ex-leader.

-         Gratulálok!

-         Nami! Az EXO-ból mindenki önszántából választotta ezt az utat.

Megszédültem, muszáj volt leülnöm az ágy szélére. Miféle játékot űznek velem? Mi az hogy az EXO minden tagja vállalja a kockázatot, és készek átélni ezt a rémálmot?

-         Kim, hogy engedheted?

-         Miért bűn, ha ez a tizenkét tehetséges fiú másban is ki akarja próbálni magát?

-         Talán mert ebből nincs visszaút, és nagyon csúnyán is elsülhet…

-         Éppen ezért teszed meg te. – érvelt tovább a klán vezér.

-         Komolyan azt kéritek tőlem, hogy tegyelek ilyenné titeket? – fordultam Sehunhoz.

-  Segíteni szeretnénk a gonosz elleni harcban, de ehhez jelenleg kevés erővel rendelkezünk. És nem akarunk tovább rettegni, ugyan vajon mikor végez velünk egy Gongjae-féle őrült.

Olyan meggyőződéssel állt ki a csapat nevében a legfiatalabb tag, hogy semmi kétségem nem volt afelől, hogy jól átgondolták döntésüket, és abban is biztos voltam, valóban okosabb ha én teszem meg, mintha valamelyik Kim. Mert ők biztosan teljesítenék a kérésüket, ha én nemet mondok. Ordítottam volna tehetetlenségemben, másrészről mégis örültem legbelül, hiszen ez azt jelentené, hogy mindenki, aki közel áll hozzám, és akiket szeretek, mind együtt maradunk, míg világ a világ. Kezdett egyre szimpatikusabbá válni ez a jövőkép, de ha már őket átváltoztatom, akkor már Xanderrel is meg kell tennem.

-         És ha nem sikerül? – kérdeztem végül.

-         Akkor jön a B-terv… Luhan is egész jól tűri a megpróbáltatásokat, de neki is szüksége lesz rád.

-         És így melyik klánba fognak tartozni?

-         Természetesen a tiedbe. – mutatott rá Kibum.

-         Na és mit fog ehhez szólni a Tanács? – ötlött fel bennem a kétely.

-         Natthew már lezsírozta velük, és engedélyezték egy új klán születését. – felelte Hyungjoon.

Soha életemben nem éreztem még ekkor a bizonytalanságot, de ha már ideáig sikerült eljutnom, miért ne ez legyen egy új élet kezdete?

-         Mi most magatokra hagyunk. – tette kezét a vállamra Kibum – itt leszünk a szomszéd szobában, ha valami gond van, csak kopogj át, és akkor is, ha végeztél. Csak ügyesen!

Egy csókot nyomott a homlokomra, majd a három Kim becsukta maga után az ajtót, kettesben hagyva a meglehetősen nyugodtan viselkedő Sehunnal. Leült mellém az ágyra, majd hanyatt vágta magát, és a plafont bámulta. Nem mertem ránézni, így is elég őrjítő volt az illata, már amikor belépett a szobába. Tehetetlenül én is hátra dőltem, csukott szemmel mélyeket lélegeztem, és minél tovább heverésztem Sehun mellett, annál biztosabb lettem mit kell tennem. Ám amikor felé fordultam, ő már engem nézett, és szívverése szinte már a fülemben zakatolt. Bizonytalanul végigsimítottam az arcán, hideg érintésemtől megborzongott. Megismételtem a mozdulatot, rezzenéstelen arccal állta érintésem, majd megfogta a csuklóm és magára húzott. Annyira váratlanul ért, hogy időm nem volt ellenkezni. Csak egy sóhajtásnyira voltak egymástól ajkaink, leheletének illata arra késztetett, hogy megcsókoljam puha ajkait. Beletúrtam selymes dús hajába, kissé oldalra fordítva fejét. Gyengéden belecsókoltam a nyakába, nem akartam azonnal letámadni, neki viszont más tervei voltak. Szenvedélyesen átkarolt, és a fülembe suttogott.

-         Tedd meg!

Nem kellett kétszer mondania, és szemfogaimat óvatosan az ütőér melletti részbe mélyesztettem. Még erősebben szorított magához, én inni kezdtem a banános vattacukor ízű nedűt. Semmi kétség, Sehun is a kedvenc vércsoportom táborát szélesítette. Nagy nehezen felemeltem a fejem, és felsértettem a saját csuklóm, hogy az összekeveredett vérünkkel megitatva ugyanolyan félvámpírrá tegyem, mint amilyen én is vagyok. Eleinte undorodva emelte ajkaihoz, de ahogy lassan működni kezdtek szervezetében a vámpírgének, egyre mohóbban nyelte. Egy pillanatra megijedtem, hogy megáll a szíve, de aztán csak folytatta ritmusos zenéjét, igaz már jóval lassabban. Olya gyorsan zajlott le a folyamat, hogy a következő pillanatban már Sehun nehezedett rám, szemei aranyszínben ragyogtak, büszkén villantotta ki fogait, és egy utolsó csókba invitált. Ez így elég vicces lesz, ha minden fiúban testi vágyat keltek az átváltoztatás alatt, és most én is éreztem azt a bizonyos bizsergést. Arcát a sajátomhoz dörgölte, és gondolatban engedélyt kért, hogy ő haraphasson meg engem. Kipróbálva meghosszabbodott szemfogait, beleharapott a nyakamba. Egyből ráérzett a vámpírlét rejtelmeire, és később elárulta, hogy Luhan már egyszer megharapta, amit ő elmondhatatlanul élvezett, ahogy a mai estét velem is.

            Maradt még tíz, remélem nem ma akar mindenki jelentkezi, mert már Sehun után is olyan gyengének éreztem magam, nem bírtam volna ki még egy procedúrát. Sikerült az átváltozás, és a maknae könnyen hozzászokott a hirtelen támadt újfajta ingereknek. Talán még gyorsabban is, mint amikor én szenvedtem vagy egy hétig az átváltozásom után. Bár hulla fáradt voltam, mégsem tudtam egy szemhunyásnyit sem aludni az éjszaka. Lehet ebben közrejátszhattak Baekhyun hangoskodása, valamint Kevin akit mintha nyúznának, szerintem a szomszéd szobákba is simán áthallatszott. Ügyelve, hogy Xandert fel ne ébresszem, esti sétára indultam. Nem volt szándékos, de amióta megharaptuk egymást Sehunnal, összefonódtak a gondolataink. Egymásba ütköztünk a folyosón.

-         Éhes vagyok. – panaszkodott – harapjunk valamit!

Átkarolta a nyakam, és orrunkat követve átballagtunk a konyhára. Az edények csörömpölése Kibumot is idevonzotta, kíváncsian szemlélte milyen finomságokat készítünk magunknak.

-         Kérsz te is? – kérdeztem tőle, de ő csak a fejét rázta.

-         Egészen más valamire vágyom. – nyalta meg ajkait, még jó hogy Sehun éppen háttal volt nekünk.

Közelebb osont megbabonázva tekintetével, átölelt, és pisze orrát beletúrta kócos hajfürtjeim közé.

-         Kibum, ne most!

Beszélhettem én akár a falnak is. Felkapott, és felültetett a konyhaszigetre, miközben nekiesett a nyakamnak. Éhes lehetett, nem is nagyon bírta visszafogni magát, és már belém is kóstolt. Egyáltalán nem esett jól most ez, főleg, hogy Sehun is elég mohó volt pár órával ezelőtt. Erőtlenül hátracsuklott a fejem, de Sehun mellkasa megtartotta. Neki sem volt elég a vacsora, és ami a lapockámon lecsorgott, hogy egy csepp se menjen kárba, szépen lenyalogatta.

-         Biztos jó ötlet? – kérdezte Sehun.

-         Bízz bennem! Bízz Namiban! Reggelre nem fog emlékezni semmire.

Sehun átvette az idősebb vámpír helyét, amikor az már belakott a véremmel.

-         Én majd szemmel tartom, ha netán eldurvulna a helyzet. – folytatta Kibum – Elég lesz, úgy látom már elég szomjas. Nami?

-         Hm? – félkómásan lemásztam az asztalról és mint egy alvajáró kikászálódtam a folyosóra.

Csukott szemmel mentem végig a fal mentén, és az első ajtónál megtorpantam, igaz a kint felejtett cipő állított meg, de nem is akartam én tovább menni. Halkan belopóztam a szobába, egészen a két személyes ágy végéig osontam, vagyis csak két ágy volt egymás mellé tolva. A szoba lakói békésen szunyókáltak, és édes gumicukor illat lengte körül őket. Mint egy vadászó cicus, úgy másztam fel a matracra, négykézláb, még az ágy sem süppedt le alattam, olyan óvatos voltam. Félresöpörtem egy tincset Baekhyun szeméből, mire résnyire kinyitotta a szemét, találkozott a tekintetünk, és én ujjamat ajkaim elé emelve másik kezemmel Chanyeolra mutattam. Béki bólintott egyet, és még a lélegzetét is visszafojtotta. Egészen közel hajoltam az arcához.

-         Biztos, hogy ezt akarod? – suttogtam alig hallhatóan.

A fiú ismét csak bólintott egyet, majd megkereste Csáni kacsóját, és erősen megszorította. Ebben a pillanatban éles fogaimat belevájtam. Barátja kis riadalmat csapott, de szabad kezemmel visszanyomtam vízszintesbe, majd közéjük mászva a toronymagas rapper nyakába is belekóstoltam. Megerősödtem a vérfrissítés hatására, és megízleltettem velük azt, amiért elkövetkező életükben akár ölni is képesek lennének… kis túlzással persze.

            Sorba jártam a szobákat, és mire felbukkantak az első napsugarak, a fél társaság új bőrébe bújva ébredezett a véres éjszaka után. Azért csak a fele a gyógyfürdő ideiglenes birtoklóinak, mivel nem másztam fel a lépcsőn, így a U-Kiss egyenlőre megúszta váratlan látogatásomat. Eszembe se jutott, hogy esetleg őket is… az már Kim hatásköre. Reggelinél mindenki méregető pillantásokat vetett a másikra, én meg igyekeztem kerülni Kaival a szemkontaktust, tegnap éjszaka majdnem megtörtént, aminek nem szabadott volna. Ő akart leginkább leteperni az átváltozás hevében, és alig bírtam lerázni magamról. Bár nem aludtam semmit sem, én voltam a legfrissebb.

-         Ti is? – kérdezte Suho csapattársaitól.

-         Hát ez gyors volt. – csüccsent le Kai.   

-         Nem vesztegetted az időd. – viccelődött Kibum.

-         Tudom, hogy benne van a kezed… - vetettem rá egy sötét pillantást – én nem felejtek.

Most először láttam elpirulni és zavarba jönni Kibumot, de a többiek túlságosan el voltak foglalva azzal, hogy az éjszakai eseményeket meséljék el egymásnak, történetesen, hogy kit hol haraptam meg, milyen érzés volt és mennyi ideig tartott, így másnak fel sem tűnt Kibum hangulatváltozása. Xadner csalódottan turkálta az ételt a tányérjában, nyílván rosszul esett neki, hogy őt sem látogattam meg tegnap.

-         Mostantól Nami a mesteretek. – kezdett bele gyorstalpalójába Hyungjoon – kötelességetek őt szolgálni, kitartani mellette, bármerre is sodorjon a jövő.

-         Ne hallgassatok rá! – szóltam közbe – nem fogok én senkinek sem parancsolgatni, azt meg főleg nem várom el, hogy vakon kövessetek. Egyvalamit kérek csak tőletek, hogy gyakoroljátok elnyomni vérszomjatokat.

-         Úgy, mint te az éjszaka? – szurkálódott Kai.

-         Egymást szabad gyötörni. – mosolyogtam – de az én klánom nem fog ártatlanokat gyilkolni. Csak olyanokat, akik megérdemlik. – tettem hozzá.

-         Vámpírokat? – kérdezte Suho.

-         Azok közül is csak olyanokat, akik veszélyesek ránk nézve. – magyaráztam.

-         Áh, olyan Gongjae-féléket. – bólogatott Csáni.

-         De nem csak vámpírok léteznek, más démonok is születőben vannak eme sötét időkben. – próbált drámai hatást kelteni Hyungjoon.

A vége az lett, hogy Soohyun kiparodizálta, és jót nevettünk. Egyedül Xandernek volt szomorkás hangulata, hogy felvidítsam, az egész napot kettesben töltöttük, olyan felszabadultan, mintha ez lenne az utolsó nap, amit együtt élvezhetünk az utolsó percig. Ha úgy vesszük, valóban ez lesz az utolsó. Igen, döntöttem, és teljesítem Xander leghőbb kívánságát. Örökkön örökké! Ahogy a tavaszi napsütésben sétáltunk, többször is eszembe jutottak Sehun szavai, de nem éreztem kétséget afelől, hogy örökké tudnám szeretni ezt az imádni való embert. Egy valami azért makacsul ott motoszkált bennem, méghozzá az, hogy Xandert mennyire változtatná meg az új élete, maradna ugyanolyan életvidám bolond, mint most? Csupán kis szálka volt a tenyeremben, mégis a legnagyobb rémálmom válna valóra, ha elveszteném régi önmagát, és helyette valaki olyasvalaki lépne a helyébe, akit nem ismerek. Én próbáltam önmagam maradni, de az események sokban megváltoztatták a világhoz fűződő viszonyomat.

            Nem akartam hogy lássa rajtam belső vívódásaimat, így csak a pillanatra koncentráltam, és úgy hiszem ez volt életünk eddigi legszebb együtt töltött napja.