Nem az
zavart, hogy nagyok voltak rám Kibum ruhái, és lógtak rajtam, mint tehénen a
gatya, hanem hogy az ő ruhái voltak. Mielőtt leléptem volna rákérdeztem a mai
szektás eseményre, de nem adott pontos választ.
-
Bátyád is kell hozzá? – kérdeztem.
-
Ő nem tagja a klánnak. – húzta el a száját.
-
És én részt vehetek rajta?
-
Miért, tán vámpír vagy? – lépett közelebb.
-
Nem…
-
De még az lehetsz. – egész közel hajolt.
-
Nem lehetek. – bújtam át a karja alatt. – egyébként
szerintem a sálam nem lett véres. Azt visszakaphatnám?
-
Ott van a széken. – mutatott az ebédlő felé – Amúgy meg
eljöhetsz, ha bírod a vért.
-
Ezzel azt akarod mondani, hogy vérfürdőt rendeztek?
-
És szívesen látunk vendégül.
Most gyorsabb volt nálam, elkapott és átölelt.
-
Nézd Kibum! Tudom, hogy te csak a véremre szomjazol, és
hogy egyszer megengedtem, nem azt jelenti, hogy ezt következőleg is megengedem.
Ami meg a csókot illeti, az is egyszeri botlás volt. És most légy szíves,
engedj el!
-
Letagadhatod az érzéseidet, de tudom, hogy kívánsz
engem. És az nem igaz, hogy nekem csak a véred kell…
Vészesen közel volt az arcomhoz, attól féltem megint
megcsókol, vagy nyakon harap. Határozottan eltoltam magamtól, és sietve
távoztam.
-
Várunk este a stúdiónkban. – szólt utánam.
Akkor is el fogok menni, már csak
azért is, mert kíváncsi voltam hogy zajlik egy ilyen szertartás. Tudtam, nem ez
az első ilyen összejövetelük, és azt is mi célból tartják. Nem láttam még
vámpírokat ilyen sokáig kitartani vér nélkül, hát itt volt már az ideje, hogy
feltöltsék erőtartalékaikat. Elmegyek, már csak Xander miatt is, és ha kell
adok nekik az én véremből is, bár remélem erre nem kerül sor.
Kupaktanácsot hívtam össze a
testvéreimmel, hátha már sikerült valamit kideríteni, hogy ki támadott rám a
sikátorban. Narumi használható hírekkel szolgált.
-
Boszorkánymester? Ez biztos? – kérdeztem – én
nekromatára tippeltem volna.
-
Először én is azt hittem, de mivel megtört a bűbáj,
amikor Kibum eltörte a gerincét… ha egy nekromata lenne a tettes, akkor a bábja
tovább mozgott volna.
-
Aha. Tudjátok minek kellene még utánanézni? A volt SS501
tagoknak. Erős a gyanúm, hogy mivel Kim vámpír, Park pedig pokolszolga, a
többiek is sárosak lehetnek. Most hirtelen egy nevet tudok mondani, Kim
Hyunjoongot. Most ő is drámákban játszik szerepeket. Esetleg Hyung még találkát
is le tudna zsírozni nekünk.
-
Várj hirtelen azt hittem, hogy Hungjoon és Hyunjoong az
ugyanaz a személy. – döbbent le Narumi.
-
Ugye milyen becsapósak ezek a koreai nevek? – nevettem
ki.
-
Még jó hogy nekünk nem ilyen kacifántos neveket adtak a
szüleink. – nevetett ő is.
-
Nem, mert mi magunknak választhattuk ki. – kuncogott
Alida.
A mókázás után szóba hoztam a két új tagot, mondják el, mi a
véleményük róluk, de nem volt rájuk panasz. Esetleg annyi, hogy Alidának
egyáltalán nem tetszett, ahogyan Misa énekel, olyan nyávogva és affektálva, de
azt elismerte, hogy van tehetsége. Jinről nem sokat tudtak meg, csak akkor
beszélt, ha kérdezték, és akkor sem volt túl bőbeszédű. Vele meg Kaito kezdett
rivalizálni, mivel hasonló személyiséget ismert fel benne, mint amilyen ő maga
is, és egy bandába elég egy ilyen fagyosszent, és az sem tetszett neki, hogy
jóval magasabb nála. Én ennek csak örülni tudtam, hogy jól elvannak nélkülem
is, mert még nélkülözniük kell egy ideig. Magam akartam ugyanis utána járni a
dolgoknak, még az esti parti előtt információt akartam gyűjteni az SS501-ről,
Narumiék is nekiláttak a keresgélésnek. Fel akartam hívni Kimet, de ki volt
kapcsolva. Nem volt más hátra, felnéztem a U-Kiss emeletére, hátha most nagyobb
sikerrel járok, mint előző nap. Nem is akartam arra gondolni, és meghúztam a
sálat a nyakam körül. Még a csuklóimra is feltettem ilyen melegítőt, nagyobb
biztonságot adtak. Bár már sok időt töltöttem vámpírok társaságában, sose
lehetek elég óvatos. Hát senkit sem találtam az emeleten. El voltam keseredve,
mihez kezdjek magammal estig?
- Szia Dodi! Ráérsz talizni?
- Hali, persze.
- Remek!
Nem
gondoltam, hogy butaság lenne áthívom Jungmint, és Dodi mióta mondogatja már,
hogy úgy szeretne vele találkozni. Nagyot dobbant a szívem, amikor igent
mondott a meghívásra, most kiderül van-e köze a tegnapi incidenshez, vagy
ártatlan ez ügyben. Ezt leszámítva, én is ugyanúgy ujjongtam, mint Dodi, amikor
közöltem vele kivel találkozhat. Arra viszont nem számítottam, hogy ezek ketten
levegőnek fognak nézni. Mondjuk nem is bántam, így könnyebben tudtam elemezni
Jungmin viselkedését, mozdulatait, szavainak őszinteségét. Biztosan túl alacsonynak talál… - sóhajtottam. Nem baj, ott van nekem Alexander… és Kibum.
-
Mi van? – mondtam ki hangosan.
Dodi és Jungmin értetlenül néztek rám. Csak legyintettem és
a telefonommal integettem, mintha csak abban olvastam volna egy érdekes
üzenetet. Ne zavartassátok magatok,
mintha itt se lennék. – kezdtem kényelmetlenül érezni magam, de akkor sem
akartam kettesben hagyni őket. A mai nap mottója, fő az óvatosság! Igyekszem
betartani. Úgy vettem észre, Jungminnak tetszik a barátnőm, és ezt meg is
jegyezte. Ekkor Dodi közülte vele, hogy Soohyunnal járnak, amit az énekes nem
túl jól fogadott. Teljesen megváltozott az arckifejezése, az eddigi kedves
mosoly undorrá változott, de gyorsan korrigálta érzelmeit. Nekem ez épp elég volt,
hogy helyre rakjam magamban Jungminról alkotott nézeteimet, itt bizony
féltékenység húzódik a háttérben. Aztán szóba került a tegnapi gyilkosság.
Ebben már én is partner voltam.
-
És a legborzasztóbb, hogy én aznap este ott vásároltam,
mielőtt belógtam a koncertedre.
-
Igen? – lepődött meg Jungmin, és megrándult a szája
csücske.
-
Te belógtál a koncertjére? – döbbent le Dodi.
-
Véletlen egybeesés… – motyogott csak úgy magának
Jungmin.
-
De ha nem lógok be, akkor most Jungmin nem lenne itt. –
mondtam és nyújtóztam egy nagyot.
-
Igaz. – értett egyet barátnőm.
-
Ne haragudjatok, de el kell mennem. Most jutott
eszembe, hogy találkám van, és nem vetne rám jó fényt, ha elkésnék. – pattant
föl.
Szavait a szemközti falnak intézte, nem mert a szemünkbe
nézni, valami nagyon elgondolkodtatta.
-
Örülök, hogy megismertelek! – mosolygott Dodira –
Remélem, hamarosan újra találkozhatunk. Köszönöm a meghívást! – biccentett és
elsietett.
-
Na jó… ez fura volt. – nézett utána Dodi.
-
Nekem mondod? Nem baj, ha most én is lelépek? – kérdeztem.
-
Egy újabb artis ügy?
-
Aha. – vigyorogtam. - Te amúgy, tudod merre vannak a
fiúk? – fordultam vissza.
-
Soohyun nekem azt mondta, hogy klángyűlést tartanak ma.
De azt nem tudom, hogy hol. Miért te tudod? – kérdezett vissza.
Bólintottam.
-
Megkérhetlek, hogy ma este aludj az én szobámban?
-
Rendben. – felelte.
Fő az óvatossá!. – visszhangzott
a fejemben, amint gyorsan átöltöztem az esti mókához. Egyre csak az SS501-en
zakatolt az agyam, ha lehetőségem nyílik, tuti rákérdezek Hyungjoonnál, mit tud
a volt bandatársairól.
Bizonytalan
voltam, hova is kellene mennem, a pihenőben ácsorogtam, és próbáltam magam rávenni,
hogy benyissak a táncterembe. Vagy nem is ide kellett volna jönnöm, hanem a
szállásukra? Úgy döntöttem elnézek arra is, mivel itt egy lélekkel sem
találkoztam, és nyomát sem láttam bármilyen nemű rituális szertartásnak. Jól
okoskodtam, ahogy a szobáik felé tartottam, megcsapta orromat a vér bűze,
illata, kinek hogy szimpatikus. Követtem hát orrom és megállapodtam Kibum
lakosztálya előtt. Egyik lábamról a másikra tettem a testsúlyom, alsó ajkamat
harapdáltam, ujjaimat tördeltem. Semmi
kedvem itt ácsorogni. – szólalt meg egy hang a fejemben és bekopogtam. Pár
másodperc múlva Kibum mosolygott le rám, félmeztelenül.
-
Már vártunk.
Utat engedett, és én beléptem a U-Kiss magánszentélyébe. A
fiúk a földön ücsörögtek egy kört alkotva, és senkin sem volt felül ruhadarab. Remélem nekem nem kell levetkőznöm. A
szobában gyertyák szolgáltattak egy kis fényt, a félhomály kiemelte izmos
felsőtestük domborulatait és íveit, a sorból csupán Dongho lógott ki lapos, de
karcsú alkatával, de ha már itt tartunk, Xander-kun sem éppen az a bodybuilder
típus. Kissé zavarba jöttem a látványtól, talán még el is pirultam, így inkább
a középen lévő serlegre összpontosítottam a figyelmem, és lecsücssentem a
zsámolyra, amit Kibum hozott oda nekem. Nem voltam biztos Xander reakciójában,
örült is nekem, meg nem is. Talán csak nem akarta, hogy így lássam, de amikor
rámosolyogtam, eltűnt arcáról a kétség és visszamosolygott. Olyan szexi volt
ebben a megvilágításban és most először láttam póló nélkül… bár mindenki mást
is, de a jelenlevők közül egyedül Ő foglalkoztatott meg Kibum. Az ő izmait is meglestem, és komolyan majdnem
lefordultam a puffról. Fejezd be az
ámuldozást, mert itt olvadsz el, mindenki szeme láttára! Nem bírtam ki,
hogy ne legeltessem a szemem körbe és körbe, Xanderen többet időztem, észre is
vette, és mocorogni kezdett ültő helyében. Viszont amikor Kibum rám emelte
fekete szemeit, kénytelen voltam a cipőmet bámulni. Kibum előre nyújtotta bal
kezét, jobbjában egy tőrt fogott, és elvágta a csuklóját, kicsorduló vérét a
serlegbe csöpögtette. Aztán átadta a tőrt a balján ülő Kevinnek, aki szintén
adományozott a véréből pár cseppet. Utána Soohyun következett, Jaeseop, majd
Xander-kun vágta meg magát, őt Kiseop követte, aki a legfiatalabb tagnak adta
át pengét, majd Eli és végül Hoon is ejtett egy vágást a csuklóján. Feltűnt,
hogy Hoon és Kibum között elég rés van hagyva egy tizedik ember számára. Rád is gondoltak, kisszívem. Hoon
visszaadta a serleget Kibumnak, szemlátomást vártak még valamire. Bizonytalanul
felálltam, minden szempár rám szegeződött, amitől olyan zavarba jöttem, mint
még életemben soha. Azt hittem ott csuklik össze a lábam, úgy kiment belőle minden
erő. Végül Xander tekintetéből merítettem bátorságot és helyet foglaltam Kibum
mellett.
-
Tudnotok kell, ha
isztok a véremből, olyanfajta kapocs alakul ki közöttünk, amit csak a halál,
vagy én magam szakíthatok szét. Ez azt jelenti, hogy örök hűséget fogadtok, nem
csak nekem, hanem egymásnak is. Annyira szoros lesz a kapcsolatunk, hogy akár
egymás gondolataiban is olvashatunk, és tudni fogjuk ki merre jár, mit csinál,
kivel van. Megérezzük, ha valaki bajban van és segítségre szorul. – nyeltem
egyet – biztos akarjátok ezt?
-
Mi már döntöttünk. – beszélt őszintén Soohyun – én már
akkor, amikor esküt fogadtam.
-
Veszélyben forog az életünk, a segítségedre van
szükségünk. – birizgálta a csuklóját Eli.
-
Segítesz rajtunk? – pislogott Kevin.
-
Nami, hajlandóak vagyunk hűséget fogadni Artemisznek,
ha cserébe összefogunk és együtt szállunk szembe a fenyegetéssel, ami kísért
minket. – fogta meg a kezem Kibum. – hidd el, közösek az ellenségeink.
-
Kik akarnának az
életetekre törni?
-
Akik tegnap este rád merészeltek támadni. – csikorgatta
a fogát Xander. - De meg fognak fizetni érte…
-
Egy rivális klán, akik egész Koreát az uralmuk alá
akarják hajtani. – fejezte be Kibum.
És Jungmin is benne
van… elkértem a tőrt, és utálom ezt csinálni, de elvágtam a kezem, és
belefolyattam a kupába a véremből. Elvégre ez volt az egyik tervem, tudtam én
hogy jó gyerekek, és most végre a védelmem alá vehettem őket, vagy mondjam azt, hogy a szárnyaim alá? Körbe
járt a kupa, mindenki csak egyet kortyolt a koktélból, amikor visszaért hozzám,
én is megkóstoltam, tudva, hogy nem fog jót tenni, de kibírok egy álmatlan
éjszakát. Értük megteszem, majd
Xander-kun vigyáz rám, ahogy Kibum is.
Hamar
önkívületbe estem, nem is emlékszem pontosan mi történt, miután kiürítettem a
kupát. Az a sok más-más személytől származó gondolat, túl sok volt egyszerre.
Csak egy fémes koppanásra emlékszem, a védelmezően körém fonódó gyengéd
kezekre, duruzsoló suttogásra, Xander eltéveszthetetlen hangjára és illatára,
puha ajkaira a homlokomon, a fehérségre és puhaságra, ami körülölelt.
*
Amikor már
kissé kezdtem magamhoz térni, ki volt az első személy, akit megláttam? Hát nem
Kibum? Ráadásul ott feküdt velem szemben, és olyan hódító tekintettel bámult.
-
Te meg mit keresel itt?
-
Fekszem az ágyamban, már ez is baj?
El akartam tőle húzódni, de akkor vettem észre, hogy Xander
ott fekszik mögöttem, egészen hozzásimulva a hátamhoz, kezével átkarolva a
derekam, fülem mellett éreztem leheletét.
-
mire készülsz? – vetettem egy szúrós pillantást
Kibumra.
-
Semmi olyanra, amit nem akarsz. – felelte.
-
Xander, elárulod mi folyik itt? – fordultam felé, és
félig felültem, a könyökömön támaszkodtam meg.
Mindketten felültek. Kibum közelebb csusszant.
-
Kibum elmondta, hogy megcsókolt… engem nem zavar hogy
kedvelitek egymást. Kérlek, had mondjam végig. – fogta meg a kezem – és
szeretném, ha ettől még a mi kapcsolatunk nem romlana meg. Épp ellenkezőleg,
engedd, hogy az életed része lehessek.
-
És Kibum hogy jön a képbe? – ültem fel rendesen.
-
A rajongóid vagyunk – Kibum átkarolta a nyakam – Xander
és én azt szeretnénk, ha mi hárman… hogy is mondjam… együtt lennénk. Szeretem
Alexandert, jobban mint bárki mást a csapatból, és téged is szeretlek.
Kikerekedtem a szemeim, miközben Kibum szavait próbáltam
emészteni. Igazából nem tudtam eldönteni, hogy most csak szórakoznak velem,
netán valami próbának vetnek alá, hogy a szívem legmélyén melyiküket szeretem
jobban. Egyformán szeretjük őket. Tudtam,
hogy Artemisznek igaza van. Én Xanderért voltam oda és vissza, ő Kibumot
tekintette ideáljának, és a fiúk ezt tudták. Talán akkor olvashattak a
gondolataimban, amikor kiittam a kupát. Akkor viszont mindenki beletáthatott a
fejembe, te jó ég, ez nagyon kínos. De mégsem annyira, hiszen Hoon és Soohyun
is egy csónakban eveznek egy lány miatt. (De ez egy másik történet).
-
Úgy érted, hogy hárman párban? Te, Xander és én? –
mutogattam. – és ha én ezt nem akarom?
-
Akarod. – súgta a fülembe.
Igaza van.
-
Xander, te nem mondasz semmit? Ez most komoly? –
fordultam felé. – ezt szeretnéd, vagy csak Kibum erőlteti rád?
Olyan őszintén csillogtak a szemei, és ez a tekintet,
egészen megbabonázott, tudtam amit most készül mondani, az szívéből szól.
-
Szeretlek Nami, és minden egyes percet veled akarok
tölteni. Kibum tett engem vámpírrá, és minket különleges vonzalom köt össze,
mert én voltam az első. Azt szeretném, ha te is részese lennél az én életemnek,
ahogy Kibuménak is.
Megcsókolt, el akartam tolni, de nem bírtam. Akartam őt,
átöleltem és szenvedélyesen visszacsókoltam. A felsőm pántja levándorolt a
vállamon, Kibum végigsimított a karomon, és megcsókolta a vállam. Közben Xander
a nyelvével játszadozott, megfogta a derekam, és vízszintesbe engedett. Egyik
kezével támaszkodott, másikkal megállás nélkül simogatott, hol az arcom, a
nyakam, a vállam, a dekoltázsom, hasam, derekam, combom. Éreztem, ahogy Kibum
felemeli az egyik lábam, erős kezeivel gyengéden masszírozni kezdte a talpamat,
majd bekapta a lábujjam. Csiklandós volt, majdnem kirúgtam a fogát… meg is
érdemelte volna. Eközben Xander keze már a pólóm alatt huncutkodott, határozott
volt, de semmit sem akart elkapkodni. Megsimizte a melleim, és eljátszadozott a
két kis ribizlivel. Önkéntelenül is felnyögtem. Kibum a másik oldalamra feküdt,
és csatlakozott a fürge ujjak párbajához. Egy figyelmetlen pillanatban
becsúsztatta kezét a lábaim közé, de nem tehettem semmit, Xander ugyanis már
mindkét kezemet a fejem fölött fogta. Olyan kiszolgáltatottnak éreztem magam, de közben nagyon is élveztem, hogy két ilyen
jó pasi kényeztet. Tudtam, hogy Artemisz egy ribanc, de hogy engem is
belevisz a rosszba…
Egész
testemben megrándultam, ahogy Kibum rátapintott érzékeny pontomra, a vékony
pamut ruhanemű nem jelentett számára akadályt. Össze akartam zárni a combjaim,
de nem bírtam, Xander lába akadályozott a mozdulatban. Ki akartam húzni a
kezem, de ez sem sikerült. Aztán a fiúk szerepet cseréltek. Kibum cuppant rá a
számra és a nyakamra, egy rövid pocisimi után Xander lejjebb csúszott, nyomott
egy puszit a hasamra és megharapott? Ficánkoltam egyet, nagyon csikis pontot
talált el. Lassan bemerészkedett az alsóneműm alá, teljesen libabőrös lettem,
és ráharaptam Kibum alsó ajkára, meglepte a dolog, de tetszett neki. Már hogy a fenébe ne tetszett volna neki?
Finoman izgatta gyengepontom, gyorsan közel kerültem a csúcsponthoz, egy kisebb
sikoly kíséretében el is mentem. Ez gyors
volt. A fekete szépségnek nagyon tetszett a reakcióm. Harapdálni kezdett, a
nyakamon, vállamon, kezemen, nyalogatni kezdte az ujjaim végét, buksi követte a
példáját, de neki a nyakam jobban tetszett. Tudtam mi fog következni,
lelkiekben már felkészültem erre az eshetőségre is, még így is jobban járok,
mintha a másik történne meg, és mindenki pucérra vetkőzne. Arra még nem voltam
kész, és ezt a fiúk is érezték, túl messzire mennének, ha most mégis
megpróbálkoznának vele. Mégis csak Xanderrel járok, őt illeti meg a nyakam,
Kibum elégedjen meg a csuklómmal. Mindketten kivillantották fehéren ragyogó,
tökéletes fogsorukat, megerősítésképpen rám néztek, én válaszként elfordítottam
a fejem, sebezhetővé téve az ütőerem. Óvatosan mélyesztették belém
szemfogaikat, annyira nem fájt, mégis kicsordult a könnyem. Belemarkoltam dús
bozontjába, annyira imádtam a haját, a színét a hosszát, bársonyos tapintását,
és gyümölcsös illatát. Szinte egyszerre emelték fel a fejüket, egymásra néztek…
és jól látok? Megcsókolták egymást? Ja nem, csak lenyalták egymás szája
széléről a vért. Ez bizony csók volt. Felültem
és átkaroltam mindkettejük nyakát és kaptak egy-egy puszit.
-
Úgy gondolom, jól
megleszünk. – dugtam közéjük a buksim.
-
Mi ez a hirtelen lelkesedés? – csodálkozott Kibum.
-
Fura, de meggyőztetek. Csupán legvadabb álmaimban
képzeltem el, hogy két pasival… - ezt csak úgy magamnak jegyeztem meg, de jót
nevettek rajta. – de mit szólnak hozzánk a többiek?
-
Drukkoltak, mikor jövünk össze. – rázta meg buksi
fejét.
-
Gyagya egy társaság. – zártam le és ásítottam egyet.
-
Itt alszol? – nem is kérdés volt, hanem kijelentés.
-
Maradok, ha hagytok aludni.
-
Amit csak szeretnél. – tette hátra kezeit Kibum.
Bebújtunk a paplan alá, én buksimhoz bújtam, a klánfőnök meg
hozzám, így szenderedtünk álomba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése