Bandaháború 11. Forog a kamera

            Már-már szaladtam, nehogy lekéssem a szereplőválogatást, amiről Hyungjoon elfelejtett tájékoztatni, a tudtunk nélkül akarta összeszedni a mi klipünkben feltűnő mellékszereplőket. Dúlt bennem a méreg, nem érdekel hányan lesznek tanúi, de jól beolvasok neki, mit képzel már magáról. Sokan jöttek el a válogatásra, igyekeztem beleolvadni a tömegbe, nehogy kiszúrjanak, amíg átvágok közöttük. Karon ragadtam Dodit, és magammal cipeltem a kisterembe, ahol éppen egy fiatal srác tánctudását tesztelték. Kaito nyugodtan ücsörgött a producer oldalán, és halványan elmosolyodott, amikor berontottam az ajtón, majdnem magammal rántva azt.

-         Jó reggelt Nami! – mosolygott Hyungjoon is.

-         Valaki felvilágosítana, mi folyik itt? – tettem csípőre a kezem.

-         Szereplőválogatás, és pont jókor jöttél, kíváncsi lennék a véleményedre, a fiú nagyon tehetséges, ezzel Kaito is egyetért…

-         Bocs, hogy közbevágok, de elárulnád végre mit tervezel, terveztek?

-         Sárkányháború… Lányok a fiúk ellen, de végül a két sárkányszelídítő egymás iránt érzett szerelme kibékíti a sárkányokat.

-         És ő lenne az egyik lovas? – mutattam a megszeppent srácra. – és ki lenne a másik? Mert én azt szeretném, ha Dodi is szerepelhetne a klipben.

-         Ennek semmi akadálya. – vont vállat. – álljatok csak egymás mellé!

A fiatal srác engedelmesen Dodi mellé lépett. Magasabb volt nála, hosszú fekete haját kontyba tűzte fel, kiemelve karakteres állát és sötét szemeit, bár néhány garázdálkodó hajtincse a szemébe lógott, ez cseppet sem zavarta. Olyan vigyázba vágta magát, mint egy hadvezér, aki most teszi tiszteletét ura, úrnője előtt. Még fekete trikója alatt is jól kivehető volt izmos hasa, vállán egy sárkány tetoválás futott egészen a lapockájáig. Tökéletes sárkánylovas növendék lehetne belőle. Vajon belső tulajdonságai alapján mennyire felelne meg a feladatnak? Túl sokáig legeltettem rajta a szemem, egészen belepirultam.

- Felőlem, ha bele tudja élni magát a szerepébe… hogy hívnak? – kérdeztem végül.

- Akanishi Jin. – hajolt meg.

Vagyis japán a srác és mint később kiderült, nem is olyan fiatal, mint amilyennek először tippeltem. Énekes és színész, és Kimmel jó pár sorozatban dolgoztak már együtt. Reméltem nem vámpír, vagy valami más halhatatlan, gonosz teremtmény.

-         Dodi, te mit szólsz hozzá? – kérdeztem tőle magyarul.

-         Nekem jó, ha neked is. – vont vállat.

Annyira nem nyűgözte le a pasas, de mint tudjuk az ő szíve már másért kalapál.

            Hyungjoon udvariasan hazaküldte a kint várakozó embereket, és neki is láttunk a forgatáshoz. Egy erre a célra kialakított csarnokba sétáltunk át, tele díszletekkel, jelmezekkel, egy a felvétel részére kialakított helységgel, hangmérnöki szobával, és öltözőkkel. Az NH Media kincsestárában érezhettük magunkat, a falakon megannyi együttes poszterei csüngtek, oklevelek, rajongói üzenetek és még sok minden más.

-         Akkor kezdjük a tánccal. – csapta össze a tenyerét – remélem már tökéletesen és simán megy.

-         Hogyne. – sértődött be Alida.

-         Megjött a ruha, amit rendeltünk. – vigyorgott Narumi, és kezembe nyomta a sajátomat.

Hosszú szürke köpeny, elől fűzős, bő ujjakkal, egy rövidnaci sok övvel, visszahajtható hosszúszárú csizma, egy egyszerű top, könyökig érő ujjatlan könnyűbőr kesztyű, combomra csatolható táska, és a hosszú lila színű paróka. Alida egy pántnélküli fűzős tunikát kapott, melyre egy térdig érő mellényt vett fel, és a derekán egy masnira kötött textil tartotta össze, hasonló kesztyű járt hozzá, mint amilyen az enyém, és rövidebb szárú csizma, alkarjára fehér szalagot tekert fel, mint a ninják. Hosszú haját a feje búbjára kötötte fel. Narumi öltözéke egy vörös bársonynadrág, rövid fekete bőrmellény (kilátszott a pocija), és egy vörös színű kabát tollakkal a gallérján, fekete fűzős karvédő, és ezüst hajszínéhez passzoló strasszok a nadrágon és a kabáton is. Kaito fehér hosszú kabátban kék szegéllyel, fekete passzos nadrágban, kék sállal a nyaka körül lépett ki az öltözőből, ha kihúzta magát neki is kikandikált a köldöke. Készán álltunk az első videóklip forgatásunkra, a négy sárkány: Kaito a jégsárkány, Alida a kínai sárkány, Narumi az ezüst sárkány és én a lila sárkány. Lányok a fiúk ellen.

            Élveztem minden egyes percét, és nem bírtam ki, hogy ne énekeljek közben, mondjuk kellett is, de én hangosan énekeltem a szólóimat és a közös részeket is. Narumi is osztozott az örömömben, majd magunkkal ragadtuk a másik két Arashit is. Volt benne egy akrobatikus elem is, amikor én Kaito, Alida pedig Narumi tenyerébe lépve hátraszaltóztunk egyet, majd pedig a fiúk is szaltóztak egyet. Észre sem vettem, mikor lopóztak be a U-Kissesek, de legalább így nem rontottam el egy tánclépést sem.

-         És hogy gondoljátok a sárkányos jelenetet? Átváltoztok? – kérdezte Hyungjoon.

-         Miféle sárkányos jelenet? – kérdeztem vissza.

-         Mivel a dal sárkányháborúról szól, gondoltam lesznek a klipben is sárkányok. – okoskodott – és ti azok vagytok, vagy nem?

Az állam leesett, komolyan azt hitte, hogy majd a klip kedvéért átváltozunk és egyáltalán, hogy találhat ki ilyet. Kaito megelőzött.

-         Természetesen nem változunk át, egy ilyen ostobaság miatt. Viszont az megoldható, hogy kivetítjük szellemalakban, így egyszerre lehetünk a képernyőn a sárkányokkal.

Most Kaito meglepett, de egyáltalán nem volt hülyeség, amit mondott, egyet kellett értenem vele.

-         Láthatnám most, hogy ez hogy működik? – kérdezte izgatottan Kim.

-         Most? – néztem körbe, Xander lelkesen integetett a sarokból – persze.

Összenéztem a tesókkal, nekik se volt kifogásuk ellene, végül is miért ne ismerhetnék meg a sárkányalakunkat, legalább komolyabban veszik, hogy nem érdemes velünk kikezdeni. Egyszerre hunytuk be a szemünket, tettük össze a kezünket, és idéztük meg lényünk legmélyén lakozó sárkány énünk szellemét. A világoskék jégsárkány, a tűz sárga kígyósárkány, az ezüst-arany kígyósárkány és a duplaszárnyú lilasárkány. A csodálkozás és ámulat hangjai szálltak a teremben, a jelenlevők tátott szájjal bámultak az óriásokra. A szellemsárkányok önállóan mozogtak, az idézés sikeres volt. Integettem Artemisznek, ő egy füstpamaccsal üdvözölt. A két kígyósárkány összetekeredett egymással, örültek, hogy viszontláthatják egymást, orrukat egymáshoz érintve üdvözölték egymást. A jégsárkány körül fagyni kezdett a levegő, fenntartott orrából csak úgy dőlt a pára. Artemisz ügyet sem vetett a másik háromra, sem az őt bámuló bagázsra, kinyújtóztatta szárnyait és lustán megrázta sörényes fejét. Aztán úgy gondolta bemutatkozik.

-         Üdv mindenkinek! Én lennék Artemisz, az egyensúly istennője. Örülök, hogy barátként találkozunk, és nem pedig ellenségként. – kuncogott, egész jó kedvében találtuk.

-         Számunka a megtiszteltetés! – hajolt meg Kibum, illendően, ami egy klánfőnöktől elvárható – Kim Kibum, a U-kiss klán alapítója.

-         Igen, tudom. Ismerlek már titeket, Namin keresztül.

-         Gyönyörű sárkány vagy! – álmélkodott Xander.

-         Köszi.

-         Folytathatjuk? Nem szeretek sokáig ilyen formában lenni. – panaszkodott Kaito.

-         Semmi akadálya. – csettintett Hyungjoon.

Dodi és Jin is magukra öltötték jelmezüket, a hercegnő és a katona szerepükhöz igazodva. Hallottam, amikor Soohyun rákérdezett, hogy nem lepődött meg a sárkányokon, ő erre azt felelte már régóta tudja.

            Simán ment a forgatás, mindkét főszereplő beleélte magát a szerepébe, épp hogy a csók maradt el, Dodi nem volt rá hajlandó, így helyette Alida vállalta be, hogy szájon puszilja valamelyik bátyját, természetesen Narumi mellett szavazott. A fejem ráztam, hogy lehetnek ennyire bolondok, de egy szájra puszi talán még belefér testvérek között is. Hyung már várta volna, hogy Kaito és én is… de mondtam, szó sem lehet róla, de Kaito nem tiltakozott túlságosan, rám hagyta a döntést. Mást szívesebben megcsókoltam volna, és egy sokatmondó pillantást vetettem Xanderre. A sárkányok is élvezték a reflektorfényt, és valósághűen estek egymásnak, majd pedig kötöttek békességet mestereik bimbózó szerelmét látva és ők is szerelembe estek volt ellenségeikkel. A vége nagyon romantikus lett, ezt csillagozta meg Alida és Narumi csókja. Dodi egész jól játszotta a jégkirálynő szerepét, és távolságtartóan fogadta Jin kapitány őszinte és udvarias közeledését. Attól féltem, hogy a végén Dodi megunja, de szerencsére mindketten csak a szerepükre koncentráltak. Dodi Soohyunnak akart bizonyítani, Jin meg… hát neki ez a munkája. Nekem akkor is a tánc, meg a kamu küzdelem tetszett a legjobban, egy kis ízelítő a harci tudásunkból.

-         Köszönöm, mindenki nagyszerűen dolgozott. – tapsolt Hyungjoon – Ha minden jól megy, már holnap adásba kerülünk.

-         Szuper! – lelkesedett Narumi – már alig várom a következő forgatást.

-         Köszönjük a segítséget. – nyögtem ki.

Kim elégedetten dobta hátra haját, mint aki jól végezte dolgát, és megérdemli az elismerést. Meg kell hagyni, érti a dolgát, nem véletlen kapnak utána az ügynökségek és más rendezők a világ minden tájáról.

-         Hogy érezted magad? – kérdeztem Dodit.

-         Nagyon jó volt. – ujjongott – de ezt a Jint nem nagyon bírom… olyan ellenszenves.

-         Ugye, te is inkább tartózkodsz tőle… - értettem egyet – valami nem stimmel vele, érezni valami fusztráló aurát, ha a közelébe vagy.

-         Ő is vámpír? – találgatott.

-         Nem. – vágtam rá – de rá fogok jönni micsoda.

-         Mindjárt gondoltam.

De lehet csak azért izgatott ennyire kicsoda, mert Hyungjoon haverja, és ha jobban megismerem a barátait, akkor ő is nyitott könyv lesz előttem.

            Egész forgatás alatt feltűnt, hogy a fiúk mesterkednek valamiben, és nagyon noszogatják Xandert, aki láthatóan zavarban volt. Aztán mégis csak sikerült meggyőzniük, mert mikrofont fogott, és amíg mi éppen pihiztünk és fotózkodtunk egymással, megkérte a hangmérnököt, hogy tegyen be egy zenei alapot, és elénekelte a nekem költött dalt. Annyira édes volt, muszáj volt odarohannom és megcsókolnom a szám végén. Dongho felvette az egészet, borúsabb napokra. Hyungjoon viszont bunkó stílusban közölte véleményét szegény fiúval, hogy inkább maradjon a rappnél. Védelmébe keltem, miszerint Xander igenis tehetséges vokalista, csak zavarában csúsztak el azok a hangok. De nem is volt hamis, inkább kisfiús, valahogy meg kell neki magyaráznom, hogy férfiasan is viselkedhet a közelemben. Nem kell tőlem félni, nem harapok én és tudom, hogy tud ő férfias is lenni, méghozzá a maga dögös és szexi módján. Talán ha én is kicsit komolyabb arcomat mutatom, csak ne hogy azt higgye, hogy haragszom rá valami miatt… ez legyen a legnagyobb problémád! – gúnyolódott Artemisz. Nem felejtettem el, hogy fontosabb dolgaim is vannak, mint a zenei karrierépítés, ez csak egy hobbi. Most például Narumi hívta fel a figyelmemet a koreai maffia jelenlétére és ügyleteire, nagyon nagy a valószínűsége ugyanis annak, hogy mocskos terveik megvalósításához másfajta segítséget is kapnak. És fenn áll annak a gyanúja is, hogy éppenséggel örök ellenségem munkálkodik a háttérben. Volt tehát miért aggódnom.

-         Nem szeretem a parókákat. – vallotta be Xander.

A parkban sétáltunk a kora őszi napsütésben, kézen fogva.

- Én sem. Viszket tőle a fejem. De mivel levágtad a hajam, és az imidzsemhez a lila hosszú haj illik… most az egyszer kibírtam.

- De akkor miért engedted, hogy levágjam a hajad?

- Mert így sokkal csinosabb vagyok. – mondtam és oldalba böktem, majd szaladni kezdtem.

Így kergetőztünk, amikor megpillantottunk egy másik turbékoló párt egy padon ücsörögve. Xander mögéjük lopózott és jól rájuk hozta a frászt, bosszúból Soohyun teleszórta levéllel kócos haját és az enyémet is, hiába mondogattam, semmi közöm hozzá. Békítésképpen meghívtam mindenkit egy nyárbúcsúztató fagyira. Közben arra gondoltam mennyivel érdekesebb itt sétálgatni, mint az iskolapadban punnyadni.