Próbáltam kerülni rajongóimat, de reménytelen kísérletnek
bizonyult, mivel Hyungjoon kitalálta forgassunk egy közös klipet. Furán éreztem
magam, és a kínos kérdések elkerülése érdekében kerültem a szemkontaktust. A
táncra és az énekre koncentráltam és elhessegettem a tegnap éjszaka emlékeit. Hogy
minden egyes szabad pillanatomat lefoglaljam, elkezdtem írni egy dalt, és
órákat töltöttem a stúdióban a zene komponálásával. Persze erre csak akkor volt
időm, amikor szüneteltettük a próbákat, ilyenkor én voltam az első, aki
kirohant a teremből. Tudtam, hogy feltűnő, amit csinálok, és mindenki tisztában
van viselkedésem okával, de pont ezért nem akartam senkivel sem erről beszélni,
bőven elég volt vitázni magammal. Reméltem legalább Xander megérti, min megyek most
keresztül.
-
Nami, kérlek válasz öt U-Kiss dalt, amelyikekhez
leforgassuk a klipet. – zökkentett ki elmélkedésemből Kim „mester” (Soohyun
hívta így).
-
Miért én? – kaptam fel a fejem.
-
Azért édesem, mert épp most neveztek ki leadernek.
-
Igen? – forgattam a szemem.
-
Merre jársz? – csettintett Kibum a fülem mellett.
-
Bocsánat, de nem figyeltem.
-
Vettük észre. – sóhajtott a mester – tehát, a U-Kiss és
BAP fiúk egyöntetűlég téged szeretnének kinevezni, mint a társ együttesek vezetőjét.
Kicsit szégyelltem magam, hogy elkalandoztam a tárgyaláson,
és lemaradtam a szavazásról.
-
Hát akkor, köszönöm a bizalmat! – felálltam és
meghajoltam. – ami a dalokat illeti… legyen kettő a régiek közül: Give it to
me, és az OK. A másik kettő az It must be fate és a Let’s get. Az utolsó pedig
amit ma írtam, igaz inkább csak a rappereknek szántam, de hallgassátok meg és
ha tetszik, akkor én ezt javasolnám ötödiknek. – daráltam.
-
Most írtad? – csodálkozott buksi.
-
Részemről rendben. – bólintott a mester. – akkor
sétáljunk át a stúdióba.
Daehyun mellé slisszantam, jó messzire elkerülve Kibumot…
nem is vettem észre, hogy mellém ült, de most éberebb leszek. Hagytam, had
panaszkodjon egy kicsit fogadott kisöcsém, elvonta a figyelmem a sóvárgó
pillantásokról. Azt nem értette, miért kell még nekik is itt lopniuk a napot,
amikor csak azért ugrottak be, hogy leadert válasszanak. Mi közük nekik ahhoz,
hogy a U-Kiss klipet forgat, vagy azt akarja Kim, hogy ők is szerepeljenek
benne?
-
Én örülök, hogy itt vagytok. – mondtam és átkaroltam,
had egye Kibumot a méreg.
Elég nagy volt a stúdió hogy beférjünk, mind ahányan
vagyunk, és még ülőhely is jutott mindenkinek. Röviden elmondtam a dalomban
keresendő tanulságot, majd mivel én nem tudok rappelni, megkértem Kaitot, ő
úgyis ismeri a dallamot, hogy adja elő. Benyomtam a zenei alapot, és hamar
elkapott a ritmus. Abba a néhány vokál sort pedig elénekeltem én. Elismerő
tapssal gratulált a közönség.
-
Komolyan, ezt ma írtad? – Xander még mindig nem hitte
el.
-
Hai. – mosolyogtam – Eli, Jaseop, Xander, Kaito és
Dongho fogják elénekelni, bocsánat – köszörültem meg a torkom – elrappelni. Már
azt is kitaláltam, ki melyik versszakot.
-
Nekem tetszik. – mondta elismerően Hyungjoon – álljatok
is neki betanulni, én most lépek, de holnapra legyen meg a koreográfia is.
-
Nekem is mennem kell. – követtem a menedzsert – Narumi,
Daehyun, ti gyertek velem. Nektek meg jó gyakorlást, Kaito majd segít.
Csak hogy ne tűnjek már annyira bunkónak nyomtam egy puszit
buksi homlokára, már nagyon hiányzott neki a figyelmem. Szórakozottan úgy tett,
mint aki mindjárt elájul.
-
Sietek, ígérem.
Narumi és Daehyun is kíváncsian
lépegettek az oldalamon, egy darabig még húztam az agyukat, aztán beavattam
őket a tervembe. Elmondtam nekik, hogy felfogadtam egy detektívet, aki
segítségünkre lesz az SS-nyomozásban, és most éppen a reptérre tartunk, hogy
üdvözöljük.
-
ha már úgyis szóba jött. – kezdte Narumi – sikerült
leszerveznem egy találkát Joonggal.
-
Komoly? – ugrottam egyet. – Te egy zseni vagy!
-
Igen? Szerintem egy pöcs… már mint, ahogy velem
beszélt… tudom, hogy alacsony vagyok, de akkor sem kellett volna úgy bánnia
velem, mint ha kishúga lennék.
-
Mi van? Személyesen találkoztál vele?
-
Aha. De az volt életem legborzalmasabb napja…
-
Miért, a fiúkat szereti? – poénkodott Daehyun.
Ezen jót nevettem, miközben leintettem egy taxit, és
kivitettük magunkat a reptérre. Narumi játszotta a sértődötted, nem lehetett
hozzászólni, de tudtam nem gondolja komolyan, csak hülyéskedik, mint mindig.
Kicsit korán érkeztünk, amíg vártunk, benyomtunk egy hamburgert, de most
Daehyun tisztességesen kifizette mindhármunkét. Aztán amikor páran
megrohamoztak minket autogramért, annyira megfeledkeztem róla, hogy híresek
vagyunk, először nem is értettem mit szeretnének. Egész tömeg vett már körül
minket, pózolni akartak velünk, egyik kisfiú azt kérte énekeljek nekik, mert
anyukájának ma van a születésnapja. Születésnap…
nem felejtettél el valamit? Nem utasíthattam vissza, és dalra fakadtam, két
kisöcsém csatlakozott a rögtönzött előadáshoz. Tapssal jutalmazták rövidre
sikeredett énekóránkat.
-
még nem is hallottalak énekelni.
Megpördültem, és majdnem kiugrottam a bőrömből, amikor
megpillantottam égkék szemű, fekete fürtökkel megáldott angyalom. Visszafogtam
magam, hogy a nyakába ugorjak, túl sokan le tudnának kapni egy fotóval, és nem
biztos, hogy okos dolog lenne ilyen hamar megismertetni az ellenséggel, és ki
tudja miféle pletykák kelnének szárnyra.
-
Hé, neked még nem kellene itt lenned, a géped csak 10
perc múlva érkezik. – néztem az órára és a kijelző táblára.
-
Nem bírtam várni még 10 percet. Semmit sem változtál.
-
Nem mondod? De te sem! Jó hogy itt vagy.
-
Kedves tőled, hogy engem hívtál. – kacsintott – már
kezdtem unatkozni odafönt.
-
Hát itt nem lesz egy szabad perced sem. – sóhajtott
Narumi. – Arti gondoskodik róla.
Ezért a beszólásért oldalba böktem, váratlanul érte, úgy
megugrott, hogy majdnem feldöntötte szegény Daehyunt.
Sűrű egy
napot hagyok magam mögött, nem volt elég az egész napos próba, dalírás,
menekülés bizonyos személy elől, még estére maradjak fitt és hozzam a legjobb
formám, a megbeszélt randira. Már most hulla voltam, úgy hogy nem sok reményt
fűztem hozzá, hogy sikerül lenyűgöznöm Hyunjoongot, főleg annak tudatában, hogy
ő is a magas lányokra bukik, akár csak Jungmin. Esélyem sincs, de ha meglátnák
valódi önmagam mekkora egy dög, a lábaim előtt heverne mind. De majd éneklek
neki, az mindig bejön… a hangom varázsának nem tudnak ellenállni. Narumi erre
csak sok sikert kívánt, karon fogta Daehyunt és eloldalogtak, ki tudja hova. De
mielőtt leléptek, azért megtudakoltam, hogy hova és mikorra beszélték meg a
találkát. Egy előkelő és drága étteremben fogok vacsorázni az egyik kedvenc
koreai színészemmel. Túlságosan elkalandoztak a gondolataim, Gackt érdeklődve
figyelte arcvonásaimat, és jól szórakozott rajtam.
-
Akkor, van valami utasításod a számomra? – kocogtatta
meg a vállam.
-
Ja, igen. Szeretném, ha minél több infót gyűjtenél
össze a SS501 tagjairól, főleg azokról, akikkel még nem vettem föl a
kapcsolatot. Már csak Kim Kyujongról és Heo Youngsaengről nem tudok semmit. A
mi Kimünket szinte mindennap látom, Jungminnel is összefutottam már, és most
fogok megismerkedni Joonggal. Tényleg, ugye te is ott leszel?
-
Ha akarod.
Ezt megbeszéltük. Legalább nem leszek egyedül, kitudja
amiféle fickó ez a Hyunjoong, és egyáltalán miért kezelte Narumit úgy, mintha
egy kislány lenne. Ez valahogy annyira felbosszantott, hogy attól féltem, ha meglátom
neki fogok esni, és kérdőre vonom. A reptérről kiérve különváltak útjaink,
buszra szálltam és visszamentem az NH hotelébe. Első utam a próbaterem felé
vezetett, ahol a fiúk már a tánclépéseket gyakorolták. Felkapták a fejüket,
amint kopogás nélkül berongyoltam, kézen fogtam buksit, majd a klánfőnököt is,
huncutabbnál huncutabb szemektől kísérve kivezettem őket a lihegőbe, és
lehuppantunk a kanapéra. Kibum azzal a lendülettel át is karolt.
-
Mi újság? – kérdezte.
-
Csak szólni akartam, hogy ma este ne várjatok, mert nem
tudom mikorra érkezem. Kim Hyunjoonggal találkozom. – láttam Kibumot elönti a
méreg – elmegyünk vacsorázni.
-
Minek találkozol vele? – kérdezték szinte egyszerre.
-
Talán mert meg akarom ismerni az ellenséget? –
sóhajtottam – tudom hogy vannak nézeteltéréseitek, és mert érdekel kinek
dolgoznak. Van egy sejtésem, és meg akarok róla győződni, hogy jól gondolom-e.
-
Ellenzem, hogy egyedül menj. – erősködött Kibum.
-
Nagyon vigyázz magadra, és ha bármi rosszul sül el,
azonnal szólj nekünk. – aggódott Xander.
-
Ha fenyegetve érzem magam, arról ti lesztek az elsők,
akik tudomást szereznek. Tudod, össze vannak kötve a gondolataink. –
emlékeztettem - Ha gondoljátok az egész estét megosztom veletek, így olyan
lesz, mintha ti is ott lennétek. Mindenről tudni fogtok. Ez így megfelel?
Kibum?
-
Rendben. De semmi flörtölés. – mászott a képembe. – különben
nem leszünk jóban.
Nem engedtem, hogy megcsókoljon, kibontakoztam karjaiból, és
felálltam. Hol az egyikre hol a másikra néztem, elmosolyodtam és megráztam a
fejem. Előbb Xander, majd Kibum arcára is nyomtam egy puszit.
-
Megyek készülődni. Kívánjatok sok szerencsét.
Ezzel elrohantam.
Nem tudtam
eldönteni, mit vegyek fel a vacsorához. Végül egy ezüst kisestélyi mellett
döntöttem, hozzá illő kényelmes szandállal és boleróval, hajamat laza kontyba
tűztem fel, egy kis szolid smink, retikül, és kész is voltam. Sokat vártam
ettől az estétől, nem akartam semmit sem elkapkodni. A liftben összefutottam az
idősebbik Kimmel. Megjegyezte, hogy csinos vagyok, és érdekelte milyen
alkalomból csíptem ki magam. Gondolkodás nélkül elárultam neki, hogy kivel
megyek el vacsorázni, szemlátomást nem lepte meg a dolog, de mint tudjuk remek
színész, és sajna az ő gondolataiba nem látok bele. Arra volt még kíváncsi
milyen okból találkozom vele.
-
Narumi lepett meg ma, azt hiszem egyszer említettem
előtte, szívesen találkoznék Hyunjoonggal, és megjegyezte. Imádom a drámáit. –
tettem még gyorsan hozzá.
-
Ha ezt én is tudom, hamarabb is összehozhattuk volna
ezt a vacsorát.
Na persze, te is benne
vagy a buliban? Lemerném fogadni, hogy még mindig összejársz te is a régi
haverokkal. És néha kiszalad egy-két megjegyzés az öcséd klánjával
kapcsolatban. Engem nem tudsz átverni, nem tudod megjátszani előttem a szerető
testvért. A liftből kilépve elköszöntünk egymástól. Annyira biztos voltam a
megérzésemben, hogy még jobban rajta fogom tartani a szemem a mesteren.
Már vagy
fél órája ácsorogtam az étterem előtt, a recepción rákérdeztem, hátha Hyunjoong
már bent várakozik, de azt mondták, még nem jelentkezett be. Késik, lehet
meggondolta magát, és el sem jön. A fogamat csikorgattam, Kim leadta volna a
drótot, és jól átejtettek a palánkon? Nagyon
vicces. – morogtam magamban. Kezdtem fázni, ezért bekéredzkedtem az étterem
recepciójára és lehuppantam a kényelmes fotelek egyikébe. Kíváncsi voltam mikor
hajítanak ki, és adják át másnak az asztalunkat. Lassan telt az idő, a
recepciós nő megsajnált és hozatott nekem egy finom, forró kávét. Megköszöntem
és lassan kortyolgatni kezdtem a gőzölgő italt. Erős volt, teljesen felpörögtem
tőle, nem is tudtam egy helyben ücsörögni, inkább kimentem friss levegőt
szívni. Fel-alá sétálgattam, először csak dúdoltam kedvenc dalomat, majd halkan
énekelni kezdtem. Azok a vendégek, akik velem együtt érkeztek, jóllakottan
szálingóztak kifelé. Az órámra pillantottam, már több mint egy órája várok. Csak próbára teszi a türelmed, bírd még ki
egy kicsit. – bíztattam magam. Így hát tovább énekeltem és járkáltam, hogy
melegen tartsam magam. Egyik felem már rég feladta, másik még kitartott, hogy
el fog jönni.
-
Ez gyönyörű volt. – szólalt meg valaki a hátam mögött.
Megpördültem a tengelyem körül, és ott állt szemben velem a
randipartnerem, de nem éppen ilyen előkelő étterembe való öltözékben.
-
Elnézésedet kérem, hogy így megvárakoztattalak. Közbe
jött valami, amit indulás előtt el kellett intéznem, és elhúzódott. – bocsánatkérően
maghajolt – a vacsorát lekéstem, de ha még van kedved elmenni valamerre, adj
esélyt, hogy kiengeszteljelek. Mihez lenne kedved, mozi, karaoke, esetleg
táncolni? – végignézett az öltözékemen – Nagyon csinos vagy.
-
Köszönöm. – pirultam el – nem haragszom, és azért
vártam ilyen türelmesen, mert szerettem volna veled találkozni.
-
Sajnálom, hogy ilyen kellemetlen helyzetbe hoztalak, de
örülök, hogy adsz esélyt, hogy rendbe hozzam. Akkor mehetünk táncolni?
Megfogta a kezem és elindultunk. Kérdezés nélkül rám
terítette zakóját, és szorosan magához ölelt. Így sétáltunk Szöul kivilágított
utcáin keresztül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése