Újévi fogadalmak (oneshot)

Megint késésben voltam, mint mindig, nem is nagyon vacakoltam mit vegyek fel a partira, egy rövidnadrág harisnyával és egy ajándékba kapott kék flitteres felső melett döntöttem, hosszúszárú csizmával. A sminkelni sem volt már kedvem, de azért eltettem a kedvenc szemceruzám, majd ott rendbe szedem magam, csak előbb érkezzek is meg. a rövidke távot futva tettem meg a hóesésben a szálloda és a szilveszteri parti helyszíne között, egyszer seggre is estem a nagy sietségben.

            Xander kint ácsorgott a hóesésben és nyújtogatta a nyakát, hol késhetek már ennyit, még a végén lekésem a beszédemet. Amint észrevett szorgosan integetett, én szaladtam felé, amikor megcsúsztam és a karjaiba zuhantam.

-         Hoppácska! Azért ne törd össze magad. – mosolygott – hát nem romantikus? – nézett körül – he nem lenne ilyen kutyahideg, kint is tarthatnánk a bulit.

-         Hát nem hiszem, hogy sokan örülnének neki.

-         Igazad lehet. – bigyesztette le szája szélét – gyere, menjünk be, már csak téged vártunk.

Próbáltam természetesen viselkedni, de valahogy olyan zavarban voltam, hogy folyton megbotlottam a saját lábamban, de Xanderbe kapaszkodva erőt vettem magamon. Komolyan úgy éreztem magam, mint aki először találkozik a fiúkból álló sorfallal, és persze hogy mind engem méregetett, és nem maradhattak el a csípős megjegyzések, amiket már megtanultam elengedni a fülem mellett. A menedzseremnek hatalmas kő esett le a válláról, amikor meglátott, kissé átázott ingén meglazította a nyakkendőjét, és az öltöző felé kísért, hogy rendbe szedjenek a beszédemhez. Épp hogy felkerült a smink, amikor hívtak is a színpadra. Addig a pillanatig, amíg nem jön ki hang a torkomon, annyira görcsölök, hogy az ájulás kerülget, de aztán amint megszólalok, elillan minden idegeskedés. Most sem történhetett máshogy, kivéve azt a részt, amikor felkértek énekeljem el a legújabb dalomat, így a premier előtt. Lopva menedzseremre pillantottam, aki még a szokottnál is idegesebbnek tűnt, de bólintott, így kénytelen voltam elénekelni azt a dalt, amit nem ilyen körülmények között szerettem volna megismertetni a jelenlévőkkel.

            Az italos pultot támasztottam, és azon bosszankodtam, hogy nemet kellett volna mondanom a felkérésnek, de már késő ezen síránkoznom, ami megtörtént, az megtörtént. Hirtelen valaki neki ütközött a hátamnak, minek eredményeképpen magamra borítottam a poharam tartalmát.

-         Nem látsz a szemedtől? – fordultam meg dühösen.

Sehun nézett le rám keresztbe álló szemekkel.

-         Jaj, ne haragudj! – esett nekem egy zsebkendővel és szorgalmasan törölgetni kezdett, persze nem is ott, ahol kellett volna.

-         Inkább én. – vettem el tőle a zsepit – mit ittál és mennyit?

-         Csak pezsgőt… - csuklott egyet.

-         Hiszen még nincs is éjfél. – csóváltam a fejem – hol van Suho, leharapom a fejét, amiért engedte hogy igyál…

-         Senki sem törődik velem. – átölelt és nagyot csuklott a fülembe – azt hiszem ki kell mennem.

Ránéztem, tényleg elég rosszul nézett ki, olyan sápadt volt az arca, mint a fehérre meszelt fal. Körül néztem, de senki használható állapotban lévő személy sem volt a közelünkben. Nekem kellett kikísérnem a szédelgő maknaet a mosdóba. Azért féltem kicsit, nehogy én is kidobjam a taccsot, és hát nagy önuralom kellett, ahogy ott támogattam szegény Sehunt, el ne engedjem magam. Amikor már nem jött ki belőle több, segítettem megmosni az arcát, és a szájába dugtam egy mentolos rágót.

-         Jobban vagy? – söpörtem félre egy szemébe lógó rózsaszínű tincset.

-         Aha, köszönöm. – dünnyögte.

Visszatért a színe, és már a szemei sem álltak keresztbe, igaz még kicsit nehezen ment neki az egyenes járás, de túlesett a nehezén. Mindig is szerettem volna egy kisöcsit, és mióta Sehunt ismerem ő tölti be ezt a szerepet, még ha nem is tudja, de azért jól esik gondoskodnom róla, hamár a leaderük ennyire félvállról veszi a feladatait. Lesz is hozzá egy-két kedves szavam, csak úgy felvilágításképpen mivel is jár ez a poszt… de nem most.

            Xander csatlakozott hozzánk, három üveg pezsgővel a kezében, még öt perc, és átlépjük a bűvös 2013-at. Előre láttam mi fog történni, és ahogy Sehunra tekintettem, megint kezdett fehéredni, ahogy meglátta a buborékos itókát. Én elvettem a sajátomat Xandertől, és javasoltam, hogy Sehunnak inkább valami üdítőt hozzon. Pillanatok alatt kicserélte a poharat, öcsi megkönnyebbülve vette át az üdítőt, és vágyakozva nézegette annak tartalmát. Csatlakoztunk a többiekhez, hogy közösen üvölthessünk egymásnak boldog új évet, és koccintsunk ennek örömére. Jelen volt a K-Pop szereplőinek apraja-nagyja, a legtöbb ügynökségtől megtiszteltek minket, hogy elfogadták a meghívást, valamint riporterek tömkelege, a folyamatosan villogó készülékeikkel, és jó néhány szerencsés rajongó, akik együtt ünnepelhetik velünk ezt a történelmi napot. Megcéloztam a BAP tábort, mivel megígértem Daehyunnak, hogy ő lesz a második, akivel koccintok, persze csak Xander után. Sehun is velünk tartott, meg is lepődtem, hogy nem a sajátjaihoz csatlakozott. Pezsgős poharakkal a kezünkben, hangosan számoltuk vissza a maradék másodperceket, és amikor a nullához értünk, akkora ováció tört ki, hogy a saját hangom nem hallottam, pedig torkom szakadtából ujjongtam én is. Egy csók kíséretében koccintottam Xanderrel, de már Daehyun ott toporgott mellettünk, nehogy valaki megelőzze, és kimondhatatlanul boldog volt, amikor egy puszit is nyomtam az arcára. Ha már amúgy is szóba kerültek a kisöcsik, ő volt a másik, akit önkényesen örökbe fogadtam az egyre népesedő családomba.

-         És most irány a táncparkett. – ragadott karon Daehyun – nem bánod, ha elrabolom a barátnődet? – kérdezte Xandertől.

-         Nem én. – nevetett – de időben hozd haza!

-         Miért, te nem maradsz? – kérdeztem.

-         Holnap… vagyis ma fellépésünk lesz, és kipihentnek kell lennünk.

-         Nem is mondtad. – csodálkoztam.

-         Én is csak reggel tudtam meg. Hidd el, én sem így képzeltem el az első szilveszterünket. – vigasztalásul szorosan magához ölelt.

-         Mehetünk? – tűnt fel a színen Kibum.

-         Majd tartunk egy utószilveszteri partit. – vetette fel az ötletet Xander.

-         A fellépésetek után. – vágtam rá – ott fogok tombolni az első sorban.

Vágyakozva néztem a távozó U-Kiss bandát, élükön az elégedett képet vágó Kibummal. Iszonyúan haragudtam rá, ahol csak teheti keresztbe tesz nekünk Xanderrel, viselkedése pedig arra enged következtetni, hogy féltékenység hajtja. Nem tetszik neki, hogy nem őt választottam, és így áll rajtam bosszút, hogy egy perc nyugtot sem hagy nekünk.

            Reméltem a tánc és a társaság elkergeti nyomasztó gondolataimat, és az év első napját felszabadultan és önfeledten töltöm el. Daehyun gondoskodott a jó hangulatról, egy idő után kénytelen voltam elmenekülni előle, hogy szusszanhassak pár percet. Egy félreeső sarokban Kris éppen próbálta leültetni Sehunt, de az csak nem hagyta magát.

-         Jó hogy jössz Nami. – sóhajtott a leader – Sehun kicsit több puncsot ivott a kelletténél… rád talán hallgatni fog. Rád bízhatom?

-         Persze. – nyomtam vissza Sehunt a kanapéra – elvégre nem a te dolgod ápolgatni.

-         Hát, Suho is jól érzi magát. – nézett át a szemközti sarokban összegyűlt csoportra.

Chanyeol veregette a csukló leader hátát. Most már értem, hogy nem vette észre Sehun állapotát, ő még rosszabbul nézett ki. Be is kísérték a mosdóba.

-         Nem vagy rosszul? – kérdeztem a vigyorgó maknaetól.

-         Táncolni akarok… - pattant fel megint – táncolj velem. – egy haragos pillantást vetett a Luhan Xiumin párosra, és egyből érthetővé vált számomra miért húzta le egymás után a poharakat, amikor nagyon jól tudja, hogy nem bírja az alkoholt.

-         Menjünk! – húztam odébb, hogy még véletlenül se lássa csalódottságának okát.

A következő számot végig tomboltuk, annyira ugráltunk, hogy én véletlenül rátapostam Kai lábára, aki bosszúból megpörgetett, és úgy elszédültem, hogy ha nem kap el, hasra is esem. Hárman nyomtuk tovább, és nagy volt az öröm, amikor elhangzottak a Maxstep első ütemei. Taemin esett be mellénk, és barátjával eltáncolták a koreót, néha én is beszálltam, de Sehun durcizni kezdett, amikor nem vele táncoltam. A buli kezdett eldurvulni, mindenhol szerelmes párok tapadtak egymásra, lekerültek az izzadt ingek a formás idomokról, Sehun is kigombolta a sajátját, de nem engedtem neki levenni. Nem emlékszem hogy került puncsos pohár a kezembe, de Sehun azt hitte, hogy azt neki hoztam, gyorsan meg is ittam előle. Ahová csak elszédelgett, mentem utána, nem akartam egyedül hagyni, és ügyeltem ne igyon több alkoholt. De a szemfüles Kai sem restelkedett, és állandóan elvonta a figyelmem. Akkor is éppen Sehunt tartottam szemmel, amikor kézen fogott, és felteleportált a színpadra. Kissé megijedtem amikor eltűnt a föld a talpam alól, és hirtelen máshol találtam magam. Kai már kezébe is vette a mikrofont, bejelentette, hogy énekelni fogok, pár másodperc múlva Daehyun is ott díszelgett mellettem kezében egy mikrofonnal. Amikor elindult a zene, Kai köddé vált, és a következő pillanatban már Sehunnal koccintottak. Végül a színpadon maradtam, és csak reménykedhettem, hogy ezek ketten nem isszák le magukat a sárga földig. Aztán annyira élveztem a figyelmet, hogy le sem akartam jönni a színpadról. Baekhyunnak integettem, hogy jöjjön fel, nagy nehezen észre is vett, és készségesen csatlakozott az énekes pacsirták társaságához, nyomában Chanyeollal, akit Kris váltott fel, hogy istápolja Suhot.

Mégis csak hangulatosabb, ha élőzene megy egy buliban. Addig énekeltünk, míg be nem rekedtünk, de addigra már kezdtek a jelenlévők kidögleni. Lassan ideje volt visszavonulót fújni. Sehunra a kanapén találtam rá, békésen szundikált egy félig megrágott ropival a szájában. Ki is vettem belőle, nehogy megfulladjon tőle, és felkeltettem.

-         Indulunk vissza a szállodába.

-         Nami-sama! Luhan nem engem szeret. – pityergett.

-         Dehogy is nem! – talpra állítottam.

Ez remek, megint senki sincs a közelben, aki hazakísérte volna szomorkodó levegőszelídítőnket. Párszor elcsúsztunk a jeges úton és a térdig érő hóban, és nem volt könnyű dolgom támogatnom a nálam jóval magasabb fiút.

-         Tudod, ennek fordítva kellene működnie. – viccelődtem, amint ismét csak a hóban landoltunk.

Láthatóan a hideg levegő kissé kitisztította gondolatait.

-         Igazad van. – lesöpörte magáról a havat, majd karjaiba kapott.

-         Sehun, el fogunk esni!

-         Hát akkor ne kapálózz!

Az ajtómhoz érve vettem észre, hogy nincs meg a kulcsom, biztosan a hóban eshetett ki valahol, egyik hasra esésünk alkalmával. Toporzékolni kezdtem, hogy lehetek ilyen szerencsétlen, amikor Sehun okosan megoldotta a problémám.

-         Aludhatsz nálam. Láttam, ahogy Luhan Xiuminnal ment fel a szobába – keserű mosoly jelent meg az arcán – így elférünk ketten az ágyon. Majd reggel elkérjük a pótkulcsot a portáról.

-         Rendben, nem bánom. – vontam vállat.

Egymásba kapaszkodva másztunk fel még egy emeletet, és Sehunnak szerencsére nem veszett el a kulcsa. Elsőnek küldtem el zuhanyozni, aztán is befoglaltam a fürdőt. Pizsama híján Sehun egyik tiszta ingjét használtam hálóingnek, de mire kijöttem a fürdőből, Sehun már mélyen aludt, vagyis nagyon úgy tűnt, gyorsan be is bújtam az ágyba.

-         Ölelj át! – húzódott közelebb.

-         Tessék? – nem értettem jól.

-         Átölelnél? – dugta ki fejét a takaró alól – olyan jól esne…

Nem voltam benne biztos, hogy jó ötlet teljesíteni a kívánságát, de azt éreztem, nagy szüksége van rám, így közelebb csúsztam és derekánál fogva átöleltem. Elégedett sóhajt hallatott, a következő pillanatban ő is átkarolta a derekam, és olyan közel húzott, hogy összeért a homlokunk. Már akkor elkezdett hevesen verni a szívem, amikor megéreztem Sehun puha bőrét. Egyenletesen vette a levegőt, nekem kapkodnom kellett, hogy kontrolláljam majd kiugró szívemet. Hiszen ő a kisöcsikéd, ez természetes, hogy néha napján együtt alszotok, hogy vigasztaljátok egymást… igen ám, de nem vérszerinti testvérem… Magammal vitatkoztam, és nyeltem egy nagyot. Még ebben a homályban is tisztán kivettem arcvonásait, békésen szuszogott, és halvány mosoly játszott ajkain. Azok az ajkak… annyira gyönyörű… Próbáltam lehunyni a szemem, és másra gondolni, de csak őt láttam, még csukott szemmel is. nagyot sóhajtottam, és megigazgattam a párnát a fejem alatt. Amikor ismét kikukucskáltam pilláim alól, Sehun szemeiben megcsillantak az utca fényei. Csak néztük egymást, a szívem már a torkomban dobogott olyan hangosan, hogy biztos voltam benne, ideiglenes szobatársam is tisztán hallja. Erre a gondolatra zavarba jöttem, és el akartam fordulni tőle, még mielőtt szívrohamot kapok, de képtelen voltam megmoccanni. Elbűvölt a tekintetével, és észre sem vettem, hogy kezét egészen felcsúsztatta a tarkómig, és fejemet kissé hátra biccentve egy gyengéd csókot lehelt ajkaimra.

            Végem volt, csillagokat láttam, és kellemes bizsergés viharzott át a testemen, az agyam elzsibbadt, és csak arra tudtam gondolni, hogy milyen puhák, és gyümölcs ízűek az ajkai. Tovább folytatta, és bedugta a nyelvét a számba, majd fordult egyet, és már rajtam is volt. Letámadta a nyakam, és szívni kezdte, de olyan erősen, hogy felszisszentem… ennek nyoma marad.

-         Sehun! – toltam el magamtól – részeg vagy, nem tudod mit csinálsz. – más okosság nem jutott eszembe, és így saját magamat hallva elég bénán hangzott.

-         De tudom. Épp most csókoltalak meg. És most újra megteszem.

Meg is tette, és szenvedélyesen megcsókolt, még a fejemet sem tudtam elfordítani, nem tudom miért engedtem neki és ráadásul vissza is csókoltam. Biztos túl sok puncsot ittam, és ezért nem tudok tisztán gondolkodni. De egy csóktól még nem dől össze a világ. De attól már igen, hogy Sehun keze elkezdett lefele siklani az oldalam mentén, és amikor a bőrömhöz ért forró ujjaival, akaratlanul felsóhajtottam. Alulról felfelé ügyeskedett kigombolni a kölcsönvett inget, miközben rácuppant a fülcimpámra.

-         Sehun, ezt nem szabad. – egy határozott mozdulattal lelöktem magamról.

-         Ki tiltja meg? – kérdezte a plafont bámulva.

-         Senki. – feleltem őszintén – tudod, hogy rám bármikor számíthatsz, készségesen segítek amiben csak tudok, de azért mindennek van határa.

Oldalamra fordultam és az arcát fürkésztem, hátha le tudok olvasni valamit róla. Észrevette és ő is felém fordult.

-         Kiről írtad a dalt? – a legújabb számomra gondolt, amit ma kénytelen voltam elénekelni.

-         Rólad. – vallottam be.

-         Ez azt jelenti, hogy elfogadsz lovasodnak? – élénkült meg a hangja – Sárkánylovas leszek? – ezt már ülve kérdezte.

-         Gratulálok! – én is felültem.

Kikerekedtek a szemei, egy ideig csak pislogott rám, biztosan azt hitte, csak álmodja az egészet. Hogy elhitessem vele, nem álmodik, a nyakába borultam, és jól megszorongattam.

-         kiérdemelted. Igaz, nem így akartam elmondani, de hát így alakult.

-         Kimondhatatlanul boldog vagyok. – szorított erősen – és a csók? Haragszol rám miatta?

-         Mivel mostantól sorsunk összefonódott, mint sárkány és lovasa, előfordulhatnak ilyesféle megnyilvánulások közöttünk, de…

-         Tudom, te Xandert szereted. – fejezte be helyettem, máris olvasott a gondolataimban – nem szándékozom közétek állni…

-         Tudom, te Luhant szereted. – vágtam én is a szavába.

Egy utolsó jó éjt puszi csattant el, mielőtt végleg átléptünk az álmok mezejére, és mindketten azzal találkoztunk álmunkban, akit igazán, teljes szívünkből szeretünk és fogadalmat tettünk egymásnak, sosem hagyjuk el a másikat.