Kisördög vagy kisangyal? 18+ (oneshot)

         Még sosem izgultál ennyire egy rohadt vizsga miatt sem, a mai miatt viszont olyan feszült voltál, hogy a suliba vezető úton többször is vitába keveredtél a barátoddal, pedig ő csak jót akart. Duzzogva szálltál le elsőnek a vonatról, faképnél hagyva a bánatos és csalódott fiút. Azt kívántad bár soha többet ne látnád, persze nem gondoltad komolyan, gyorsan vissza is szívtad, már megtanultad hogy csak óvatosan kívánj bármit is, mert csodával határos módon a legtöbbjük beteljesült, még ha csak részben is. persze most hiába kívántad, hogy átengedjenek a mai vizsgán, a tanár szépen meghúzott, pedig elmondtad neki a tételt, ügyesen precízen, de hát csak éppen a melledet nem tetted ki, kis szoknya helyett elegáns fekete nadrágot húztál reggel, és nem riszáltad a csípőd és dobáltad a hajad ez előtt a pedofil perverz őskövület előtt. Nem is értetted hogyan taníthat még mindig ebben a neves iskolában.

            Csalódottan és feldúltan rohantál át az udvaron, egyenesen a legközelebbi élelmiszerboltba. Szükséged volt valami szíverősítőre, és meg is találtad a kedvenc étcsokoládédat. A vonathoz menet elrágcsáltad, és máris jobb kedved lett, hát még amikor felhívott a barátnőd, hogy megvannak a jegyek a ma esti bulira. Egészen kibújtál a bőrödből, dobtál egy sms-t a barátodnak, hogy dolgod van és majd később találkoztok. Már régen érezted, hogy ez a kapcsolat halálra van ítélve. Bármennyire is kedvelted a fiút, nem illett hozzád. Úgy érezted visszafog, mellette nem tudod önmagad adni, és ráadásul folyton az orrod alá dörgölte mennyire gyerekes vagy. Most komolyan kinek kell egy ilyen pasi, aki mindenáron meg akar változtatni? Neked biztosan nem.

           Órákat töltöttél el azzal, hogy kiválaszt a megfelelő partiruhát, végül nagy nehezen a kedvenc királykék flitteres felsőd, és a fekete szakadt cicanaci mellett döntöttél. Volt egy olyan megérzésed, hogy ma este bepasizol, annak ellenére, hogy egy rendes srác vár rád, és lehet éppen rólad álmodozik. „Akkor maradjon csak álom!” – csatoltad fel az EXO-s láncodat. Hosszú, selymes tapintású gesztenyebarna hajadat a fejed búbjára kötötted laza lófarokra, még pár utolsó igazítás, és kész is voltál. Elégedetten forogtál a tükör előtt. Még időben voltál, magadra kaptad a kabátod, a magas szárú csizmás, és siettél, hogy elérd a buszt.

            Fülig érő vigyorral ugrottatok egymás nyakába rég nem látott barátnőddel. Elég keveset tudtok találkozni, mivel szinte az ország másik végében laktok egymástól, de egy ilyen eseményt egyikőtök sem hagyna ki. Már alig bírtatok magatokkal, örökkévalóságnak tűnt míg végre lekezelve a jegyeteket, amit talán életetek végéig őrizgetni fogtok, bejutottak álmaitok fellegvárába. Egyből tátva maradt a szátok a rengeteg idol és híresség láttán. Igen, VIP-jegyetek egy K-pop találkozó kellős közepére sodort benneteket. Már nyoma sem volt a reggeli idegeskedésnek, önfeledten rohangáltatok fel-alá, jobbra-balra autogramokat lopva egyik másik nagy kedvencetektől. Először nem is mertetek felmenni a táncparkettre, hol van a ti tánctudásotok az idolokhoz képest. Egy darabig csak szemmel követtétek minden lépésüket, és azon vitatkoztatok ki táncol a legjobban, ám a harmadik koktél után megjött a bátorságotok, és egymás kezét fogva beálltatok ti is a népes dívák és félistenek közé. Egyre jobban belejöttetek, már egyáltalán nem zavart titeket, hogy kik is vesznek körül, elvégre ezért vagytok itt, hogy tomboljatok egy jót, vagy kettőt. Egyszer barátnőd úgy megpörgetett, hogy elszédültél és nekiütköztél egy magas srácnak. Fejedet fogva kértél bocsánatot. Gyengéd kezek segítettek fel, amikor végre felnéztél a leggyönyörűbb arcra amit valaha is megpillantottál. Kedvesen mosolygott rád, és amikor meglátta a nyakláncodat, még szélesebbre húzta rózsaszín ajkait.

-         Jól vagy? – kérdezte.

-         Aha. – ennyi tellett tőled, elvégre mégis csak az utimate biasodba futottál bele… szó szerint.

-         Az én hibám. Biztosan nem ütötted meg magad?

Komolyan aggódik érted. Erősen kapaszkodtál a karjába, mert attól féltél, ha elenged, összecsuklik a lábad. De nem engedett el. Sőt, az ellenkezője történt. Magához húzott, és egy kevésbé zsúfolt helyre vezetett a táncparketten.

-         Szabad? – kérdezte és meg sem várva válaszod, átkarolta a derekad.

Nem is bírtál volna válaszolni, egy hang sem jött ki a torkodon, és a tánc sem ment olyan könnyen, de Kai ügyesen vezetett. Egy lassabb szám következett, és te teljesen rábíztad magad a fiatalabb fiúra, és hirtelen még táncolni is megtanultál. Átadtad magad a ritmusnak, egy pillanatra elkaptad barátnőd féltékeny tekintetét, de ő sem panaszkodhatott, Kyungsoo gondoskodott róla, hogy felejthetetlen maradjon számára ez az este.

            Lassan nőtt az önbizalmad, és megmutattad a fiatal táncosnak, hogy beléd is szorult némi tehetség. Azzal díjazta, hogy egyre merészebb mozdulatokat mutatott neked.

-         Olyan cukin táncolsz. – dicsért meg, amikor rövid szünetet tartva elvonultatok egy csendesebb zugba beszélgetni.

Hát ezt se mondta még neked senki… eddig legnagyobb dicséretnek elkönyvelt kijelentés, az úgy táncolsz, mint egy mozgássérült tehén, amit maga a tánctanárod dörgölt az orrod alá, mondanom se kell, hogy azonnal ott is hagytad a tánc sulit.

-         Köszi! – motyogtad – te meg mint egy félisten. – pirultál el.

-         Csak félisten? – nevetett Kai.  

Olyan zavarba jöttél, elszégyellted magad előbbi állításod miatt, igaza van, nem is félisten… egy igazi… nem találtál rá szavakat, csak nézted őt rezzenéstelen és ámulattal teli szemekkel, minden mozdulata maga volt a tökéletesség, és ahogy rád mosolygott, olyasféle melegség öntött el, amit még sohasem éreztél. Kai kíváncsian és érdeklődve mustrálta reakcióid, és szándékosan hozott zavarba. Most éppen a tenyered vonalait tanulmányozta, eljátszva hogy ő egy igazi tenyérjós.

-         Úgy látom elégedetlen vagy a mostani életeddel. – tovább futtatta ujjait a vonalak mentén – és még nem talált rád az igaz szerelem.

Nagyot dobbant a szíved… hiszen pont itt ült veled szemben álmaid pasija, aki éppen a tenyeredet csiklandozza, ha eddig nem is, de most ebben a szent pillanatban rád talált a szerelem. Megint fülig vörösödtél, egy újabb mosolyt csalva Kai arcára, úgy érezted ha így folytatja a kórházban köttök ki szívelégtelenség tüneteivel.

-         Nem igazán jössz ki jól a szüleiddel, ezért is költöztél ide?

-         Tanulni jöttem. – helyesbítettél.

-         Értem. – bújt vissza a tenyeredbe – hamarosan gyökeresen megváltozik az életed.

Melléd csúszott, kezedet nem engedve magához húzott, és nem törődve ki láthatja meg, de megcsókolt. Abban a pár másodpercben minden elsötétült körülötted, egyedül Kai alakja világította meg a sötétséget, elűzve minden démonod, melyek eddig kísértettek. Úgy érezted megtisztultál borús gondolataidtól, Kai puha ajkai minden gondodat elfelejtette veled. Amikor elhúzódott tőled, kétségbeestél, nem akartad ilyen hamar elveszíteni, hiszen csak most találtál rá.

-         Ha menni akarsz csak szólj, és én hazakísérlek.

Most azonnal indulni akartál, gyorsan arra fogtad, hogy ma korán keltél, és vizsgázni is voltál, és már amúgy is alig állsz a lábadon.

            Mikor telefonom megtudtad, hogy barátnőd már rég lelépett az ő kis Diócájával, nem volt már semmi ami itt tartott volna, jobban mondva Kaiba kapaszkodtál, nehogy elcsússz a jeges járdán. Egész úton be nem állt a szád, ő kérdezett, te készségesen elmeséltél neki mindent magadról, amire csak kíváncsi volt. Ám az albérleted ajtajában összeszorult a szíved… eljött a búcsú ideje, és lehet soha többé nem látod viszont. Meglátta a rémületet a szemedben és barátságosan magához ölelt, majd gyengéd csókot lehelt ajkaidra. Annyira remegett a kezed, hogy nem bírtál a zárral, Kainak kellett kinyitnia helyetted az ajtót. Bekísért a kis lakásodba, ami épp elég volt hogy kényelmesen eléldegélj itt, amíg suliba jársz. Szíved hevesen vert, majd kiugrott a helyéről, mert most tudatosult benned, hogy Kainak esze ágában sincs magára hagyni téged. Dadogva megkínáltad üdítővel, majd bemenekültél a fürdőszobába, hogy ott majd sikerül tisztán gondolkodnod. Nem volt könnyű menet, talán mégsem volt jó ötlet végigkóstolni az összes koktélt. Pillanatok alatt letusoltál, most nem áztál órákig mint máskor, még öt percedbe sem tellett, és már tiszta ruhában sétáltál vissza a nappali-konyha-ebédlőbe. Kai valami értelmes csatornát keresett a TV-ben, ami ilyen késő este nem volt túl okos dolog, ugyanis több felnőtt csatornába is belefutott. Már nem is mertél a képernyőre pillantani, a poharaddal babráltál. Végül egy zenecsatorna mellett döntött az EXO főtáncosa.

-         Igazán örülök, hogy megismertelek. – fordult feléd.

-         Hát még én. – vigyorogtál, mint a tejbe tök.

Jól a fejedbe szállt az alkohol, ezt Kai is látta rajtad. Megfogta a derekad, és az ölébe ültetett. Forgott veled a világ és legbiztosabb pontnak az ajkait találtad. Ahogy belemerültetek a csókcsatába, Kai lassan felállt és átsétált veled a hálóba. Gyengéden hátadra fektetett.

-         Hiszen még be sem mutatkoztunk egymásnak. – törted meg a csókot.

-         Milyen faragatlan vagyok. Kim Jongin! – mondta és kezet ráztatok.

-         …. – mutatkoztál be te is.

-         Tudtam én, hogy csak szép neved lehet. – mosolygott és belecsókolt a nyakadba – Akkor engedje meg Noona, hogy kényeztethessem.

-         Nem fogok ellenkezni. – szokásodhoz híven újra felvetted a rákszíned.

Ez láthatólag nagyon is tetszett Jonginnak.

-         Gyönyörű vagy, amikor zavarba jössz. – búgta a füledbe.

-         Nem tehetek róla. – sütötted le a szemed – teljesen beléd zúgtam.

-         Nem fogod megbánni egyetlen egy percét sem.

Másnap délben kászálódtál ki az ágyból, és egy cetlit találtál az éjjeli szekrényeden. „Hamarosan találkozunk!” Harmadnapra kiveszett belőled minden remény, hogy újra láthatod ezt a nagyszerű fiút, fájt is érte a szíved. Mint kiderült a már csak ex-pasid aznap ő is becsajozott egy másik buliban és sms-ben szakított veled. Ramatyul kezdődött az első vizsgaidőszaki utáni napod. Kedvetlenül huppantál le megszokott helyedre, unottan rajzolgattál EXO szimbólumokat a főzetet sarkára, és egy nevet, mely örökre a szívedbe vésődött. Késett a tanár, pedig nem szokása, így már arra gondoltál meg sem lesz tartva az óra, vagy majd bejön valaki helyettesíteni. Fel sem néztél, annyira belemerültél művedbe.

-         Szép jó reggelt mindenkinek! – szólalt meg a tanár, de te tovább firkálgattál – ma egy új diákot köszönthetünk körünkben. Mutatkozz be fiam!

-         Sziasztok, Kim Jongin vagyok, és ma iratkoztam át ebbe az iskolába.

Nem hittél sem a fülednek, sem a szemednek. Hirtelen minden megint olyan rózsaszínné vált körülötted, meg is csípted magad, nem csak elbóbiskoltál az óra közepén. De szó sem volt álomról, ez volt maga a mennyország. Kai észrevétlen rád kacsintott és helyet foglalt a melletted lévő üres padban.