2013. február 14., csütörtök

Saengil chukhahamnida! 18+ (oneshot)


          Egy kezemen meg tudom számolni, mennyi olyan szülinapom volt, amikor valami igazán emlékezetes dolog történt velem. A mostani, vagyis a 22. szülinapom ezen kevés események számát gyarapítja. Ugyanolyan átlagosan kezdődött, mint minden évben, ugyanazok a barátok, rokonok köszöntöttek fel néhány új ismerőssel bővülve. Ugyanúgy örültem minden kis apró-cseprő ajándéknak, amit kaptam, a program és a helyszín is maradt régiben.
            Nem örültem, hogy a születésnapomon az irodában kellett rohadnom, de legalább nem volt akkora hajtás, mint általában. A főnököm szokás szerint elfelejtette, de nem is vártam tőle, hogy megjegyezzen egy ilyen jelentéktelen dátumot. Pár órával tovább bent kellett maradnom a szokásos hó eleji gyűlés miatt, és boldogan, ám fáradtan léptem ki az SM ajtaján. Ma már nem kellett semmi miatt aggódnom, a legjobb barátaim mindent megszerveztek a partira, nekem csak annyi volt a dolgom, hogy amikor belépek a lakásomba, kellően meglepődöm. Így is történt. Sok barátom eljött, talán túl sok is, de sok jó ember kis helyen is elfér alapon jól szórakoztunk. Kezdődhetett a póker parti.
-         Láttam hogy csaltál. – veszekedett Baekhyun a makneaval – az ingujjadból húztál elő egy lapot!
-         Hyung, túl sokat ittál, és már képzelődsz. – kuncogott trollkodva Sehun.
-         Nem csak én láttam! – mutatott Luhanra, aki ártatlanul pislogott, és egy szót sem szólt.
-         Túlreagálod… ez csak egy játék! – csitítgatta forrongó fejű barátját Chanyeol.
-         Én is csaltam. – avatkoztam közbe, mielőtt élesebbre váltana a vita.
Meghökkent szemekkel néztek rám a fiúk.
-         én is! – vont vállat Kai.
Baek meg sem bírt szólalni, csak tátogott, majd visszahanyatlott a helyére, és maga elé emelte lapjait.
-         Akkor megint én vittem a kört. – széles vigyorral a képén a csaló maga elé húzta a zsetonokat. – Baek, rád vár egy heti mosogatnivaló!
-         Hű, mennyi az idő, ideje szedelőzködni. – állt fel Kris.
Lassan követték a többiek is, sorban elköszöntek mégy egyszer boldog születésnapot kívánva. Egyedül a még mindig duzzogó Baeki és toronymagas barátja maradtak hátra.
-         ti nem jöttök? – kérdezte Suho a küszöbről.
-         Menjetek csak, mi még maradunk, ha nem baj… - fordult felém Chanyeol.
-         Persze nyugodtan, addig maradtok, ameddig akartok! – mosolyogtam rá.
Utólag kissé megbántam amit mondtam, mivel nem nagyon akaródzott nekik haza indulni. Persze örültem nekik, de annyira fáradt voltam, hogy legszívesebben már az ágyat nyomtam volna.
            Baekhyun nagyon fel tud pörögni az alkoholtó, Chanyeolról nem is beszélve, pedig csak pár pohárral ittak a kedvenc boromból. (Jó mondjuk bögre méretű pohárból) Én többet ittam mint ők, mégsem éreztem semmi hatását, csak annyit, hogy elálmosított. Fáradtan ültem le a két nikkelbolha mellé a kanapéra horror filmet nézni, amit Baek választott a DVD-s filmjeim közül. Nem nagyon értettem miért pont horrort akar nézni, amikor tudja nagyon jól, hogy utána aznap éjszaka nem bírja majd lehunyni a szemét. Nem egyszer virrasztottam már emiatt, de most egyáltalán nem volt se energiám, se erőm hozzá. Majd Chanyeol megvigasztalja, azért van itt. – suhant át az agyamon. Egyszer kétszer majdnem sikerült elbóbiskolnom, de Baek sikításai minduntalan felriasztottak álmomból. Végül elnézést kértem tőlük, és elmentem lefeküdni.
-         már tudjátok mi hol van, érezzétek otthon magatokat! Jó éjt!
-         Aludj jól! – intett Chanyeol.
Aludtam is, mint a bunda, egészen addig, míg valami furcsára nem lettem figyelmes. Először azt hittem csak álmodom, de amikor valami vagy valaki meglökte a hátam, egyből felpattant a szemem.
            Nem voltam egyedül a szobámban. Biztosan a két fiú kényelmesebbnek találta az ágyamat, mint a kanapét. Elvégre akár öten is elférhettünk volna, olyan széles volt ágy. Nem is zavart volna hogy itt alszanak, de még ha aludtak volna. Egy frászt! Hullámzott az ágy, cuppogás hallatszott, Baek hangosan sóhajtozott.
-         Halkabban, még felébred! – suttogta Chanyeol.
Kicsit visszafogtak a hangerőből, de Baek csak nem bírt magával. Próbáltam nem odafigyelni a kéjes hangokra, és úgy tenni, mintha aludnék, de elég nehéz dolgom volt, főleg, hogy az ágy is elkezdett nyikorogni, és én úgy pattogtam a matracon, mint egy gumilabda.
-         nem csinálnátok, valahol máshol? – förmedtem rájuk – aludni szeretnék!
Abba maradt a hullámzás, és még így sötétben is jól kirajzolódott ijedt arckifejezésük.
-         Felébresztettünk? – tette fel ostoba kérdését Chanyeol.
-         Áh, nem látod, hogy alszom?
Mielőtt felfoghattam volna, Baek letámadott, lábait átvetve, kezeimet lefogva az ágyhoz szögezett, és megcsókolt. Ott abban a pillanatban egyszerűen lefagytam. Még mindig álmodom? De igen valóságos volt, amikor Baek mohón a számba dugta a nyelvét.
-         Szerintem nem alszol. – kacérkodott – sose mondtad, hogy ilyen jól csókolsz.
-         Mi a fenét csinálsz? Szállj le rólam!
Iszonyatosan ledöbbentem. Baekhyunra mindig is testvéremként tekintettem, és soha nem képzeltem el magunkat hasonló szituációban, de még álmomban sem. Túl sokat ivott, legalább foghattam az alkoholra. Ám amikor megpróbáltam lelökni magamról, makacsul ellenállt, és újra meg akart csókolni. Gyorsan elfordítottam a fejem, így csak a nyakamra adott egy puszit, olyan bizsergetőset, fel is nyögtem halkan. A következő pillanatban már Chanyeol ajkai forrtak össze a sajátommal. Nem értettem, miért csókoltam vissza? Miért nem ellenkezem? Miért kívánom a két fiú közelségét? Az alkoholra és a kialvatlanságomra fogtam.
-         Elég! Hagyjátok abba! – szóltam rájuk erőtlenül.
-         Hiszen te is akarod. – suttogta Baek a fülembe, és teljesen kivert a víz – és mert születésnapod van, kijár neked a kényeztetés. – tette hozzá.
-         Ez akkor sem helyes!
-         Miért nem? – értetlenkedett – nincs barátod… vagy igen, csak eltitkoltad előlünk?
-         Tényleg nincs. – hangom szomorúan csengett – de te a legjobb barátom vagy…
-         És ideje, hogy szintet lépjünk. – nevetett.
-         De Chanyeol…
-         Ha nem akarja, ne erőltessük. – szólalt meg végre a vörösfürtös rapper.
-         De akarja… - vigyorgott Baekhyun – te is hallottad milyen édesen nyögdécselt.
-         Nem igaz!
Erre megint nekiesett a nyakamnak, és igaza volt. A testem igenis kívánta a törődést, már nem is tudom, hogy mikor kényeztettek és törődtek velem utoljára, és úgy hittem jól megvagyok szexualitás nélkül is, de most beismertem, hogy végig hazudtam magamnak. Már nagyin is hiányzott, mind az eszem és a szívem is amellett érvelt, hogy igent mondjak. Behunytam a szemem, és hagytam, hogy kanos barátocskám tegye azt, amit csak szeretne.
            Lecsusszant Chanyeol és közém, így Baek engem, Csáni meg Békit kényeztette. Zavarba jöttem, amikor boxeralsóját a combomhoz nyomta, és nem tudom mi vezérelt, de kezelésbe vettem nemesebbik testrészét, miközben a fiatalabbik fiú mér le is ügyeskedte róla a ruhadarabot. Hát soha nem gondoltam volna, hogy valaha is megérintem, véletlenül esetleg, de szándékosan biztos nem. Minden csuklómozdulatomra belenyögött a csókunkba. Bele se mertem gondolni Chanyeol mit művelhet a háta mögött, de amikor ő is hangosan felnyögött, és Baek beleharapott az ajkamba, nem volt nehéz kitalálnom. Ahogy Baekhyun belesodródott az élvezet habjai közé, letolta a fehérneműmet, és fürge ujjaival kezdett ingerelni. Már mind a hárman nyögdécseltünk, az ágy pedig recsegett alattunk. Baek hirtelen megfordított, és hátulról nyúlt a lábaim közé, majd óvatosan becsúsztatta tettre kész kispajtását. Szinte egyszerre sikoltottunk fel a gyönyörtől. Baekhyun szorosan ölelt magához, és mivel Chanyeolnak igen messzire ér a keze, előre nyújtotta, és összefontuk ujjainkat. Erősen szorítottam, mely arra késztette, hogy még gyorsabb tempóra váltson, nem csak Béki reakcióra figyelt, hanem velem is foglalkozott. Elvégre Béki is csak abban a tempóban tudott mozogni, mint ő, és hát neki volt a legjobb dolga: duplán élvezte hajnali mókát.
            Azt hiszem magassági sorrendben jutottunk el a csúcsra. Természetesen Chanyeol volt az első, őt azért elég nehéz überelni, majd a duplán élvező Baek követte, de szorosan ott loholtam a nyomában. Mégis én sikoltoztam a leghangosabban, tán, még a szomszédok is hallották. De cseppet sem érdekelt, átadtam magam a pillanatnak, és tudtam, soha de soha nem fogom elfelejteni ezt a napot. Akár még folytatást is el tudtam volna képzelni, persze ha ők is benne lennének. De miért is mondanának nemet? ^^ 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése