Miért pont én 8. rész

          Nagyon rossz időpontot és helyszínt választottam Kimmel való komoly szóváltásunkhoz. Az egész NH Media irodaház a mi veszekedésünktől zengett, mindenki arra menekült, amerre látott. Elbeszéltünk egymás mellett, Kim a saját igazát hajtogatta, meg sem hallgatva az érveimet, és kezdtem dühbe gurulni.

-         Nem tilthatod meg, hogy találkozzon az apjával. – állt a pártomra az ex-leader.

-         Te ebbe ne szólj bele! – ordította le – te meg jobban tennéd, ha a zenei karrieredre koncentrálnál. Tessék, olvasd el!

Egy újságot dobott elém az asztalra, és én félve vettem a kezembe. Belelapoztam, és akkor megláttam egy gusztustalan cikket az Anti-Nami fanok címszó alatt. Egyszerre fogott el a szomorúság és a düh, hogy egyáltalán engedték kiadni ezt a szemetet. Nem csak a U-Kissel való kapcsolatomról írtak, hanem az Echo feloszlatását is követelték, miszerint nekem semmi keresnivalóm sincsen ezen a pályán.

-         Ezzel kellene foglalkoznod. Holnapra összehoztam egy interjút, hogy tisztázhassuk a neved, és ajánlom, hogy elgyere.

-         Ott leszek… - vágtam az asztalra az újságot – de most mennem kell.

Még mielőtt bármit is mondhatott volna, kislisszantam Hyunjoong mellett, aki meg sem próbált az utamba állni. Szövetségesre leltem volna?

A cikk szavai lebegtem a szemem előtt, amikor megérkeztem a megbeszélt étterembe. A recepción megmondtam a nevem, és az egyik pincér a helyemre kísért, egy külön kis fülkébe, majd behúzta az ajtót maga mögött. Egyedül ücsörögtem, jázmin teát szürcsölgetve, amikor betoppant a vámpír apám öltönyben. Lehet nekem is át kellett volna öltöznöm?

-         Sokat vártál? – ült le velem szemben.

-         Nem, én is most érkeztem. – úgy néztem rá, mintha szellemet látnék.

-         Mit szeretnél? – mutatott az étlapra.

Anélkül hogy ránéztem volna, találomra ráböktem egy menüre. A pincér meghajolt, és magunkra hagyott.

-         Zaklatottnak tűnsz… csak nem Kimékkel vesztél össze a találkánk miatt?

-         Vitáztunk, de nem ezért vagyok feldúlt… engem mindenki utál! Pedig semmi olyat nem tettem, amiért ilyeneket vágnak a fejemhez. Felbontom a szerződésem, mindenkinek ez lesz a legjobb. 

-         Olvastam a mai hírlapot, és felháborító, hogy ilyesmiket engednek napvilágra hozni. Szeretnéd, ha jobb belátásra bírnám őket?

-         Hát, ha nem szerepel semmi erőszak a tervedben, akkor talán igent mondok.

-         Bízd csak rám. Ígérem semmi erőszak, csak egy kis ésszerű ráhatás…

-         Azt mondtad válaszolsz pár kérdésemre. – váltottam témát.

-         Úgy van. Kérdezz bátran!

Megvártam, míg a pincérünk felszívódik, és mit ne mondjak elég érdekes dolgok voltak a tányéromon.  

-         Miért ölted meg a szüleimet?

-         Hogy téged védjelek. Féltek, hogy szörnyeteggé válsz, és ezért jobbnak látták, ha elpusztítanak, már megszületned sem szabadott volna.

-         Ha ekkora teher voltam, akkor miért húzták az időt? Könyörgöm, már 22 éves vagyok, eddig tartott elhatározni, hogy veszélyes vagyok-e a környezetemre?

-         Nehéz döntést hoztak, hiszen semmi jelét nem adtad annak, hogy egy vérszomjas lény lakozik a belsődben, de végül úgy határoztak nem várják meg, míg kiszabadul a másik éned.

-         És ezért kellett végezni velük… gyűlölnöm kellene azért, amit tettél, de én mégis hálás vagyok neked, hogy életben tartottál.

Nem is ezt akartam mondani, nem is én mondtam… a vámpír énem szólalt volna meg most először?

-         Nem így értettem… - dadogtam.

-         Van még valami, amit tudni szeretnél?

Úgy döntöttem nem hozom fel a vérszérumos boszorkányságot, hátha Natthew nem is tud róla, de ha mégis, akkor sem akartam neki ötleteket gyártani, és még korántsem bíztam meg benne. Amennyi kérdésem lett volna, de most egy sem jutott az eszembe, így neki estem az előttem árválkodó tányérnak. Végül csak szóba került anyám, hogyan ismerkedtek meg egymással, vagyis inkább hogyan csábította el akarata ellenére.

-         Tudtad, hogy teherbe ejtetted? – szökött ki a kérdés.

-         Az igazság az, hogy ez volt a célom, de nem voltam benne biztos, hogy túléli, vagy hogy te egészséges baba leszel.

-         Ezzel azt akarod mondani, hogy már előtte is próbálkoztál? – elöntött a harag.

-         Ennyi áldozatot vállaltam.

Semmi érzelem nem hallatszódott a hangjában, mintha nem is emberéletekről lenne szó, de jobban belegondolva egy vámpírnak ez mit sem számít, azért mégis felháborított, hogy lelkiismeret nélkül kísérletezgetett, ki tudja hány nőnek okozva ezzel a halálát.

-         És megkérdezhetem miért volt ennyire szent ügy, hogy megszülessek?

-         Segítségeddel megszilárdíthatom a hatalmamat a többi klán felett.

-         Várj egy percet… nem pont én miattam fognak kiközösíteni a vámpírtársadalomból, hiszen mégis csak egy ember volt az anyám?

Hidegen visszhangoztak a szavaim, és beleborzongtam ahogy kimondtam őket. Natthew lenyelte az utolsó falatot, de közben egy pillanatra sem vette le rólam a szemét.

-         És pontosan ezért tűnök majd ki a sorból… egyenlőre még nem avatlak bele, korai lenne, de mindennek eljön a maga ideje.

Napok óta nem szabadultam a folyamatos fejfájástól, Nattet okoltam miatta, ha nem közöli velem hogy félig vámpír vagyok, most nem lenne semmi bajom. Hálás voltam az égnek, hogy legalább voltak páran, akikkel minden apró nyűgömet megbeszélhettem, és nem kellett attól tartanom, hogy esetleg mástól hallom vissza. Mire jók a barátok, ha nem arra hogy megvigasztalják egymást? Nem csak a U-Kiss háza táján gyülekeztek gomolyfelhők, úgy látszik mostanában mindenkinek kijárt bőven a szerencsétlenségekből. Az interjú is borzalmasan zajlott le, nem sok hiányzott, hogy sírva rohanjak ki a stúdióból. Meg is teszem, ha nem áll ki mellettem Xander példáját követve Soohyun is, aki kerek perec kijelentette, ha engem bántanak, az olyan mintha a U-Kisst bántanák. Semmi okuk nem lett volna rá, hogy megvédjenek, ők még is kockára téve hírnevüket leteremtették rajongóik azon táborát, akik ellenem áskálódtak. Reméltem, hogy most már lecsillapodnak a kedélyek, ha valóban igazán szeretik a fiúkat, akkor megbékélnek velem is, vagy szépen elfordulnak kedvenceiktől, ennek is láttam esélyét. De Eli azzal nyugtatott, akik most emiatt elpártolnak tőlük, azok nem is nevezhetik magukat Kiss-meknek.

-         Rengeteg más módja is van, hogy növeljük rajongóink létszámát. – Kiseoppal ballagtunk az egyik táncterem felé – már fel is vetettem Soo-nak azt az ötletet, mit szólna hozzá, ha a részvételeddel forgatnánk egy pár részes filmet a mindennapjainkról. Neked hogy tetszik?

-         Nem is tudom… részemről rendben.

-         Remek! – borzolta össze a hajam.

Nem tudom miért szeretik folyton összekócolni a hajam, de én egyáltalán nem szeretem. Hiába tiltakoztam, hogy nem akarok U-Kiss tag lenni, de vagy más nyelven beszéltem, vagy megsüketültek, vagy egyszerűen csak hidegen hagyta őket az ellenkezésem. Nem volt mit tenni, mentem velük a próbákra. A filmünket pedig a saját szemszögemből kezdtük el felvenni, ami annyit tesz, hogy én kezeltem a kamerát, és igyekeztem minél szórakoztatóbb pillanatokat megörökíteni. Egyik reggel belopóztam a szobákba, és mindenkit lefilmeztem, hogy ki milyen pózokban húzza a lóbőrt, kivéve Kibumot, aki mint bűntársam csatlakozott a merénylethez. Nagy volt a ricsaj, amikor besompolyogtunk az ElVin szerelmi fészekbe, és megzavartuk a reggeli ágytornát. Bemenekültem az őrjöngő Eli elől a fürdőbe, és ügyesen kicsúsztattam a memóriakártyát a helyéről, majd biztos helyre rejtettem, ha a kamera áldozatul is esik a rapper bosszújának, a kincset érő felvétel túlélje. Nem bírtam tovább visszatartani, és Eli berontott az ajtón, és nekem esett próbára téve a nevetőizmaimat.

-         Azt hitted, megúszhatod? – szikrákat szórtak a szemei – szerinted ez vicces, beleturkálni mások magánéletébe?

-         Igen. – potyogtam a könnyeim.

-         Azt add csak ide!

-         Vedd el, ha tudod!

És ügyesen kiperdültem mellette. Felvertük az egész házat, álmos és értetlen fejekkel találtam magam szemben, könnyedén kikerültem őket, és bevetettem magam a nappaliba, Eli utánam.

-         Nami! Komolyan mondom, add ide vagy különben…

-         Különben mi? – nyújtogattam rá a nyelvem, majd egy hirtelen mozdulattal odadobtam neki a kamerát, kis híján elejtette a meglepettségtől – a tied lehet, nekem már nem kell.

Eli megtapogatta, és kikerekedett orrlukakkal fedezte fel, hogy a kártya hiányzik belőle. A kanapéra vágta szerencsétlen gépet, és fogócskázni kezdtünk az ülőalkalmatosság körül. Kevin is felbukkant, azt hittem hogy Kibum tovább feltartóztatja majd. Közös erővel lefogtak.

-         Ha nem adod ide de azonnal, halálra fogunk csikizni! – fenyegetőzött vékonyka hangján Kevin.

-         Hű de félek… Segítség! – sikítottam.

-         Hova rejtetted? – tapogatott végig Eli.

-         Hé, ez már zaklatásnak számít! – sietett a segítségemre Hoon.

-         Engedjétek már levegőhöz jutni. – szedte le rólam támadóimat Xander.

-         Mi ez a felfordulás? – érkezett meg a leader, hogy rendet tegyen.

Eli és Kevin kórusban panaszolták el milyen bűnt követtem el ellenük, és követelték, hogy azonnal semmisítsük meg a felvételt. Megrökönyödésükre Soohyun semmi kivetnivalót nem talált benne, főleg, hogy már ország világ tudomást szerzett róla, hogy ők ketten együtt vannak.

-         Eli! Semmi olyat nem vettem fel, ami bántó vagy sértő lenne rátok nézve. – védtem meg magam – komolyan csak annyi látszik, hogy egymás karjában ébredeztek… nem nagy dolog.

-         Naminak igaza van, én is ott voltam. – termett mellettem Kibum.

-         Nézzük meg! Nami, a kártyát! – nyújtotta kezét a leader.

Lehajoltam és kihalásztam a zoknimból az aprócska memóriakártyát, majd szépen belehelyeztem Soohyun tenyerébe. Méltóságteljesen a lejátszóhoz sétált és bekapcsolta a készüléket. A fiúk pizsamában lekuporodtak a kanapéra és annak környékére. Én halkan kuncogtam, és kissé távolabb húzódtam a többiektől. Ami ezután történt felejthetetlen élmény. Amint megpillantották magukat a képernyőn, kitört a szitkozódás, gúnyolódás, és a megállíthatatlan nevetés.

-         Nem tudom, mit kell ezt most így felfújni. – szólalt meg Kibum, amikor kissé elcsendesedett a társaság – ha jól emlékszem nem egyszer filmeztek le minket pizsamában, az ágyban fetrengve.

-         A te ötleted volt? – csuklott egyet Kiseop, miközben visszafojtotta a nevetést.

-         Nami az ötletgazda.

-         Ti akartátok, hogy legyek én az operatőr. – vigyorogtam.

-         Téma lezárva! Gyerünk, öltözködni! Aztán reggelihez sorakozó!

Mint egy őrmester, Soohyun úgy parancsolta vissza a kiscserkészeket a szobájukba. Kihasználtam az alkalmat és gyorsan felszívódtam, megszerezve a kamerát, és a 10 gigás videokártyát. Bőven lesz még helyem és alkalmam megtölteni minél érdekesebb helyzetekkel.

            Alig találkozhattam a két legjobb haverommal, mivel most mindenki a visszatérésre készült, és egy minden évben megrendezett idolok olimpiája nevezetű esemény időpontja is közeledett. Így hát mi is belefogtunk az edzésbe, és hetente egyre többször látogattuk meg a tornacsarnokot. Végignéztem a versenyszámokat, és az íjászaton megakadt a szemem, arra beneveztem egyéniben, ahogy a vívásra is. A U-Kissel a váltóra megyünk együtt, az Echoval a távolugrást és a gerelyhajítást szemeltük ki. Pár nappal a verseny előtt át kellett ugranom az SM-hez, hogy megbeszéljünk néhány részletet a legújabb dalunkkal kapcsolatban. mindenképpen szerettük volna még ebben a hónapban kiadni az MV-vel együtt, ezért meg kellett sürgetni a kiadó munkáját. Az interjú után, ahol majdnem sírva fakadtam, elcsendesedtek körülöttem a hullámok, és minden úgy zajlott mint a karikacsapás. De jó isten milyen káosz volt az SM-nél, amikor betoppantam, mint egy felpiszkált hangyaboly lakói, úgy rohangáltak jobbra-balra az emberek. Ha Baekhyun nem várt volna rám a bejáratnál, tutira elsodort volna a népáradat. Amikor megkérdeztem tőle ugyan mi történt itt, csak a szokásos hétköznapi hajtás volt a válasza, na meg az olimpiai játékok közeledte. Daehyun nem tudott eljönni, egyéb elfoglaltsága akadt az ügynökségén, így kettesben álltunk neki megvitatni a részleteket. Nem sokáig maradtunk kettesben, amikor is Kai, Sehun és Chanyeol estek be az ajtón.

-         Megjött az M! – újságolta Chanyeol – nem jöttök köszönteni őket?

Békire pillantottam, de a feltörni készülő dühön felülkerekedve, mosolyt erőltetett az arcára és bólintott. Szerintem csak azért fogta meg a kezem, hogy féltékennyé tegye Chanyeolt, de láthatólag nem jött be a terve, a rapper túlságosan fel volt spannolva egy bizonyos személy miatt. Kiszabadítottam a kezem Béki fehér és puha kezeiből, de csak azért, hogy átkarolhassam a derekát. Tetszett neki a közeledésem, valamit magyarázott, de nem hallottam tisztán, a nagy ujjongás közepette. Baek magamra hagyott, hogy ő is köszöntse rég nem látott barátait, persze Krist jó messzire elkerülte. Tisztességes távolságból figyeltem hogyan borulnak egymás vállaira, és kicsit kényelmetlenül is éreztem magam, nem akartam tovább ott ácsorogni, így odasétáltam az automatához, és vettem magamnak egy kávét. Közben SMS-t is kaptam a drágaságomtól, az üzenetben egyetlen egy szócska állt, mégis mosolyt csalt az arcomra.

-         Már azt hittem leléptél. – ijesztett rám Baek – gyere, bemutatlak a fiúknak! – és már húzott is magával, majdnem magamra borítva a kávét.

-         De én nem…

Olyan zavarba jöttem, ennyi helyes fiúka láttán, még azt is elfelejtettem hogy hívnak. Sután biccentettem egyet, a fiúk pedig sorban bemutatkoztak. Annyira hihetetlen és csodálatos érzés volt mind a tizenkét fiúval szembetalálkozni, a kedvenceimmel, hálás lehettem Baeknak, hogy pont mára beszéltük meg a találkát. Hirtelen nem is tudtam eldönteni kit szeretek közülük a legjobban, persze Baekhyunt kivéve.

-         Egész nap itt leszel? – kérdezte Suho.

-         Úgy terveztük. – felelte helyettem Béki – ha nem gond befoglalnánk a próbatermünket, nincs másik szabad terem.

-         De nekünk is próbálnunk kellene. – akadékoskodott Sehun.

-         Bőven elfér még egy ember. – kacsintott rám Kai – így jobban szemmel tudom tartani a táncos lábú lánykánkat.

Nem baj, hogy pár évvel idősebb vagyok nálad öcsi, mégis lelánykázol? És most miért kellett elpirulnom, biztos meglátszik rajtam.

-         Szóval hogy határoznak a leaderek? – törte meg a csendet Baek.

-         Engem nem zavar. – dörmögte Kris.

-         Béki, ez egyáltalán nem jó ötlet… ha tudom, hogy zavarok, akkor elhalasztottam volna a próbát máskorra. – súgtam Béki fülébe, miközben trappoltunk felfelé a lépcsőn.

-         Dehogy zavarsz. Szándékosan hívtalak ma. – elhallgatott és egy sötét pillantást vetett Krisre.

Remek, most akkor részt kell vennem egy bosszú hadjáratban, most egyáltalán nem értettem egyet a fény őrével, nem ezt tanácsoltuk neki Daehyunnal. Kicsit elbeszélgettem vele erről az öltözőben, amíg a jövevények kifújták magukat a hosszú út után. Nem akartam hogy vitába torkoljon, de akkor is elmondtam neki a véleményemet. Természetesen megsértődött, hogy most nekem mellette kellene állnom, és nem megkérdőjelezni mit miért tesz. Hajthatatlan volt, nem hallgatott rám, majd végül ott is hagyott, és Laynél keresett vigaszt. Beszélni fogok Krissel és Chanyeollal is, ez így nem mehet tovább, talán együtt kitalálunk valami megoldást, ami mindenki számára elfogadható lesz.

-         Mostanában mindenkivel így viselkedik. – huppant le mellém Kai – azt hiszem, köze lehet a szobatársa csapongó viselkedéséhez.

-         Igen, tudom. – sóhajtottam – de mit lehet ilyenkor tenni? Nem akartam megbántani, de valahogy meg kell értetnem vele, hogy a hiszti csak ront a helyzetén.

-         Miért vagy itt? Nem hiszem, hogy ma még sorra juttok, elég nagy most a hajtás a comebackünk miatt. Ne értsd félre, én örülök hogy látlak, de most nem nagyon tudok veled is foglalkozni.

-         Megértem. Maradok, már csak Baekyhun miatt is… nem jönne ki jól, ha most lelépnék. – felálltam – bocsánatot kérek tőle.

Vagyis csak akartam volna, de megjelent az EXO menedzsere és munkára szólította fel a fiúkat. Rólam tudomást sem vett, már Baek említette, hogy ő személy szerint nem örül annak, hogy néhanapján találkozgatunk, és az Echo debütjét is ellenezte. Még egy utálkozó, de a menedzserek már csak ilyenek. Azt hiszem a helyében én is féltékeny és irigy lennék egy másik ügynökségtől jött senkire, aki azt hiheti lehet valaki, ha egy nagyobb ügynökséggel áll össze. Na de ez nem a saját gondolatom, valami hasonló járhatott Hyungjoon fejében, amikor megkötötték a szerződést az SM-mel. Sehun mögé lopózva, elbújtam a menedzser szúrós pillantásai elől, így nem tűnt fel neki jelenlétem, és lebukás nélkül megúsztam azt a pár métert, míg átmentünk a táncterembe. Kai is mellém lépett, hogy takarjon, és nem mozdult mellőlem, míg a menedzserük ki nem ment a szobából.

-         Köszi. – szorítottam meg Kai kezét egy pillanatra – nem nagyon szívlel, igaz?

-         Igazából veled semmi baja. Pont valamelyik nap hallottam, hogy a számotokat hallgatta az irodájában.

Ez meglepett. Kérdezni akartam még valamit, de ekkor Sehun megfordult.

-         Észre se vettem hogy mögöttem settenkedsz.

-         Bocsi, de jobbnak láttam nem mutatkozni a menedzseretek előtt. De ne is törődjetek velem, mintha itt se lennék.

Baekhyun tüntetően még csak rám sem nézett, gyorsan meg kell törnöm a durciját, elvégre őmiatta jöttem. De egyáltalán nem segített a helyzeten Chanyeol és Kris klikkesedése. Kait beavatva közelebb osontam Baekhyunhoz, és miközben a tánclépéseket gyakorolta Taoval, mögé osontam és egy óvatlan pillanatban a nyakába borultam. Megijedhetett, mert gyorsan lerázott, de nem hagytam magam. Elé kerültem, és erősen átöleltem, egy darabig tiltakozott, de most nem hagytam lefejteni a karomat a nyakáról, majd feladta és átölelte a derekam.

-         Ne haragudj!

Én akartam bocsánatot kérni tőle, erre tessék, megelőzött.

-         Nem haragszom. Nem akartalak megbántani. – néztem a szemébe.

-         Imádom a happy endet. – vigyorgott Tao, és csatlakozott az ölelkezéshez.

-         Kicsi a rakást játszotok? – Kai karolta át a vállam.

-         Megosztjuk a pozitív energiákat. – lelkendezett Tao és jól megszorongatott.

-         Olyat én is kérek! – pattogott Luhan és ráborult Taora.

Luhan nyomában Sehun is odajött, majd Kai hívására szobatársa is mellénk táncolt, pár pillanat múlva mind a tizenhárman egymásba csimpaszkodva nyomorogtunk a terem közepén, és esküszöm, hogy valaki megfogta a fenekem. Lehet véletlenül, de mondjuk Baekről eltudom képzelni, hogy szándékosan csúsztatta le a kezét, vagy mondjuk a fiatal táncos, aki mindig olyan csábító pillantássokkal tisztel meg, akárhányszor csak találkozunk. Oldódott a hangulat, és megsúgtam a durcimanómnak, hogy majd a próba után szépen odamegyünk a rapper párocskához, és tisztázzuk a kellemetlenségeket. Meg is tettük, noha Baekot kellett egy kicsit noszogatni. És lássanak csodát, mire képes az ember, ha ráveszi magát, hogy őszintén beszéljen az érzéseiről. Pontosan úgy ment, ahogyan azt elképzeltem, és bár Kris elsőre ijesztőnek tűnt, kiderült, hogy meleg szíve van.

-         Béki, te fogtad meg a fenekem? – húztam félre.

-         Mi? – csillant fel a szeme – Én Chanyeol fenekét markolásztam meg. - aztán csak rádöbbent – azt akarod mondani, hogy valaki közülünk?

Bólintottam, és körbepásztáztam a termet.

-         Szerintem véletlenül odacsúszhatott a keze. – vette halkabbra – te kire gyanakszol?

-         Rád. – nevettem – de amúgy sejtelmem sincs.

-         Kiderítem neked.

-         Ne, inkább ne!

Elütöttük a maradék időt, és még a táncukban is segítettek, miután belefáradtak a sajátjuk gyakorlásába. Ott voltak az orrom előtt, és nekem mégsem volt elég bátorságom, hogy autogramot kérjek tőlük, egyrészről nem is lett volna mire kérnem, másrészről azt se tudtam miként kérdezzem meg. Egy darabig ott toporogtam Baek mellett, majd csak kinyögtem min kattog az agyam. Először kinevetett, de aztán megígérte, hogy intézkedik az ügy érdekében. Nem is figyeltem nagyon az időt, csak korgó gyomrom emlékeztetett, hogy már vacsoraidő. Ideje volt elbúcsúznom. Óvakodtam Kaitól, de csak elkapott egy ölelés erejéig.

-         Vigyázz magadra te lány!

-         Remélem, mihamarabb viszontlátunk. – Csáni is megszorongatott – És köszi. – súgta oda halkan.

-         Hát, ha előbb nem is, majd az olimpián. Köszönök mindent! – fordultam a többiekhez.

-         Gyere máskor is! – intett Suho.

Sietősen távoztam, azt hiszem Hyungjoonnak lesz egy-két szava a késői kimaradásommal kapcsolatban, mielőtt nyugovóra térek a hosszú nap után. Kiérve a kapun, egy ismerős fekete mercédeszt pillantottam meg a járda mellett parkolni. Kibum tekerte le az ablakot a volán felől.

-         Nem tanácsos ilyen későn egyedül kóborolnod a sötét utcán. Szállj be!

Gyorsan bepattantam előre, azt gondoltam hogy Kibum egyedül jött el értem, így nagyot ugrottam, amikor a legidősebb Kim rám köszönt. Nem kérdeztek, én nem kérdeztem. Csendben üldögéltem, élveztem a kellemes meleg fuvallatot, amikor feltűnt, hogy már régen meg kellett volna érkeznünk a szállásra. Kinéztem az ablakon, számomra ismeretlen környéken kocsikáztunk, és felmerült bennem az aggodalom.

-         Mégis hova megyünk? – kérdeztem.

-         Vadászni. – felelte Hyunjoong.

-         Tessék? Mégis hogy érted, hogy vadászni? Felvilágosítanátok?

-         Egy ismeretlen vámpírklán bukkant fel Szöulban, és a te drága jó apukád minket kért meg, hogy számoljunk le velük, ha nem hajlandóak tovább állni. – taposott a gázra Kibum.

-         És azt is mondta, hogy én is menjek veletek? – csodálkoztam.

-         Te leszel a tanú, hogy elvégeztük-e a munkát. – magyarázta Hyunjoong – apucinak ugyanis az a feltétele, hogy teljesítsük amiket ránk bíz, különben mi is hasonló sorsra jutunk, mint akiket éppen meglátogatni készülünk.  

-         De nekem azt mondta, nem esik bántódásotok.

-         És te elhitted? – gúnyolódott Kibum – soha ne bízz egy vámpír szavában!

-         Igazad van! Bennetek sem kéne megbíznom, sőt, nektek sem én bennem. – komolyan hangzott, bár csak vicceltem.

-         Végre tanultál valamit. – mosolygott mellettem Kibum.