Bandaháború 8. Barát vagy ellenség?

           Nehezen keltem, legszívesebben lustálkodtam volna még legalább egy órácskát, de Xander lerángatta rólam a pihe-puha takarót. Egyáltalán hogy került ide, és ki engedte be? Lényegtelen, itt volt, frissen, vidáman és tettre készen. Épp hogy felültem az ágyban és azt láttam, hogy Xander a szekrényemből pakolja ki a ruhám, mit vegyek fel. Meg kell hagyni, van ízlése a srácnak, de mit turkál a ruháim között? De nem volt időm szóvá tenni felháborodásom, mert kezembe nyomta a kiválasztott ruhadarabokat és betessékelt a fürdőbe. Mire elkészültem friss kávé és reggeli várt a konyhában.

-         Mi ez a feltétlen jókedv? – kérdeztem végül.

-         Meglepetés. – kacsintott.

Nem kérdezősködtem tovább, legyen akkor meglepetés.

            Átbattyogtunk az NH Media ügynökségének épületegyüttesébe, mely most annyira nem volt nyüzsis, mint szokott lenni, hiszen vasárnap van. Ilyenkor kapnak az énekesek szabadnapot, és mi mégis a munkahelyünkre jöttünk, ki tudja miféle meglepetés vár ránk. Talán túlságosan is csendes volt minden, ez Xandernek is feltűnt, és kezdett tovatűnni kezdeti lelkesedése. Mindkettőnk orrát megcsapta az alvadt vér szaga. Végigrohantunk a kihalt folyosókon, a U-Kiss körzetébe érve, ledöbbentünk a látványtól. Egy csapásra világossá vált, miért nem találkoztunk egy lélekkel sem. A látvány egyszerre volt lehengerlő és undorító. Szó szerint mindent vér festett pirosra, az csöpögött a plafonról, a falakról, a bútorokról. Nem féltve fehér edzőcipőmet, végiggázoltam a vértócsákon, és a pihenő felé vettem az irányt. Nem lehetett kivenni az emberi maradványokat, annyira széttrancsírozott állapotban voltak, nem sok hiányzott, hogy viszontlássam a reggelimet, de sikerült lenyelnem a keserű ízt a számban. Először azt hittem Xandert is a hányinger kerülgeti, de rájöttem, hogy a vér szaga felébresztette vámpír énjét, és most azt próbálja leküzdeni. A falra egy üzenetet festettek vérrel: Ez még csak a kezdet…

-         A kedves barátod lemészárolta az egész ügynökséget. – sziszegte Kibum dühét visszafojtva. – Ezek után ne várd, hogy ha legközelebb találkozom vele, életben hagyom.

-         Honnan veszed, hogy ő tette? – kérdeztem, persze én is nagyon jól tudtam a választ.

Tenyerembe temettem az arcom, de könnyeim patakban folytak le ujjaim között. A fiúk némán álltak körül, és vádlóan sújtottak tekintetükkel, mintha mindenről én tehetnék, és valahol igaz is volt. Elég volt a bődörgésből! – csattant fel saját hangom a fejemben. Vállalj felelősséget mulasztásod következményiért! Letöröltem könnyeim és vörös szemeimet Kibumra emeltem.

-         Igazatok van, én tehetek róla, mert nem volt elég merszem cselekedni. De ez többé nem fordul elő. – arcvonásaim megkeményedtek, szembogaraim kitágultak, szemszínem átszíneződött barnából sötét lilára. Kibum érdeklődve figyelte a változásom. – Már régen végeznem kellett volna vele, túlságosan veszélyes mindenkire nézve. Bolond voltam, hogy beleszerettem, de elmúlt, és nyugodt lelkiismerettel fenem ki a karót, amivel átdöföm eltévelyedett szívét.

-         Ki vagy te? – kérdezte Kibum.

-         Artemisz, Nami másik lelke. – feleltem.

-         Igazán rendbe szedhetnéd Namit, nem nagyon tudja mihez kezdjen volt szerelmével, és ennek mi isszuk meg a levét. – mutatott a tényekre – és ha te nem lépsz, hát akkor megteszzük mi.

-         Ezt nem egyedül tette, voltak segítői. Őket követve elvezetnek minket Damonhoz.

-         Honnan tudod? – kérdezte Soohyun.

-         Érzem a szagukat. Más vérszomjas és brutális démonokat bérelt föl, hogy elvégezzék helyette a piszkos munkát, lehet Damon is részt vett a mészárlásban, de a többi démon bűze elnyomja a szagát. – feleltem – Narumi segítségével akár azt is meg tudom mondani, pontosan hányan és milyen fajta démonok voltak.

-         Hogyan? – érdeklődött Kevin.

-         Időutazással.

Az egész napunkat vadászattal töltöttük. Szomorúan hallottam, hogy a U-Kiss menedzsere is áldozatul esett Damon bosszújának. Dante már értesítette a rendőrséget, ők meg a lakosságot a brutális vérontásról. Akik túlélték az ügynökségen, azok mind szabadságukat töltötték, az egész város gyásznapot tartott a halottak és családjuk tiszteletére. Xander állt mellém, hogy nem miattam történt, és hogy Kibum csak bűnbakot keres, mert ő ugye sosem lehet hibás semmiért sem.

-         Nem a te hibád! – fordult velem szembe és megfogta a kezem. – akkor is megtörtént volna, ha nem vagy itt, igaz akkor másvalaki követte volna el ezt a szörnyűséget. – gyengéden megcsókolt – véletlen csupán, hogy Damon belekeveredett.

-         Belekeveredett? De mibe? Mit hallgattok el előlem?

Xander habozott, de szigorú tekintetemnek nem tudott ellen állni.

-         Olyan édes, amikor mérges vagy. – próbálkozott témát váltani – Végül is, elmondhatom… jogod van tudni.

-         Hallgatlak.

Igazi családi drámát hallhattam, Xander részletesen elmesélte hogyan lettek vámpírok, milyen nehézségeket kellett túlélniük, miért rúgták ki őt és Kibumot a csapatból és ehhez mi köze van Kibum bátyjának, Hyungjoon-nak. Szép kis sztori, és szép kis testvér ez a Joon. Mindent megtett, csak hogy sittre vágja Kibum karrierjét és pokollá tegye az életét. És mindezt csak azért, mert öccséből sikeresebb énekes vált, mint amilyen ő valaha is lehetett volna. De nem ez volt az egyetlen ok a háttérben, ami miatt a két testvér gyűlölte egymást. Féltestvérek, apjuk hírhedt vámpír volt még a múlt században, de azóta levadászták, és ezért Joon Kibumot hibáztatja, valamint saját anyja halála miatt is, amiért bosszúból Kibum anyját hidegvérrel meggyilkolta. De nem állt meg ennyinél, nincs is rosszabb amikor valakit a bosszú éltet, addig nem nyugszik míg úgy nem érzi most vett elégtételt sérelmei kiegyenlítésére.

-         Damon valahogy belekeveredett Hyungjoon bosszúhadjáratába, és most egymás gyűlöletére támaszkodva tökéletes szövetséget alkotnak. Egy céljuk van, ellenünk fordítani a közvéleményt és karóba húzatni mindnyájunkat.

-         Hát ez súlyos. Viszont elárulok egy titkot… egyik specialitásom a dühöngő testvérek kibékítése. Valahogy ezt is meg fogom oldani.

Xander nyomott egy csókot a számra, és biztosított bármiben a segítségemre lesz, és akkor, amikor csak akarom. Arra kértem, ne mondja el Kibumnak, hogy tudok a bátyjáról, majd én szólok róla, ha úgy látom eljött az ideje. Ezek a bátyók okozzák mindig a legtöbb gondot. És én folyton beléjük botlom, bármerre is vezessen utam.

            Elhatároztam, hogy felkeresem Hyungjoont és meghallgatom az ő verzióját is, hátha akad némi eltérés a két történet között. A biztonság kedvéért Kaito velem tartott, és szóltam Danténak is mire készülünk. Akart volna ő is jönni, de azt az utasítást hagytam rá, hogy kutassa fel az őrjöngő démonokat, hogy a tegnap esti incidens ne ismétlődhessen meg. Neten utánakerestünk Kim Hyungjoonnak, és feltételezhetően meg is találtuk, amit kerestünk. Felcsapott filmrendezőnek, és ami érdekes egyik filmjében tesója is kapott szerepet. És milyen szerencse, hogy Szöulban volt a producer irodája, fel is kerekedtünk átszelni a várost, hogy találkozzunk az egyre népszerűbb producerrel. Xander is velünk akart tartani, de nem akartam feltűnést kelteni, még Hyungjoon gyanút fogott volna. Enyhe görccsel a gyomromban szálltam ki a taxiból, és amint a forgóajtó felé közeledtünk, egyre erősebben éreztem a gonosz aurát, hát még mikor beléptünk az épületbe. Ha nem lett volna még egy, erősebb lelkem, biztosan hátat fordítok és azzal a lendülettel ott is hagytam volna Kaitot. Szokás szerint semmit sem lehetett leolvasni az arcáról, és egyből a porta felé vette az irányt, én csak sunnyogva követtem lépteinek nyomát. Azon izgultam, nehogy felismerjék fel kik vagyunk, mert akkor lőttek a látogatásnak. Nem nagyon örülnek a hívatlan sárkányoknak egy ilyen népes démontanya lakói.

-         Jó napot kívánok! – köszönt Kaito koreaiul – a meghallgatásra jöttünk.

-         Fel vagytok iratkozva? Kérhetem a nevetek? – keresgélt a gépen a portásfiú.

-         Ott vagyunk. – mondta sejtelmes hangon Kaito.

-         Ja igen, itt is van. – motyogta bambán a hipnózisba esett srác. – Kéz és lábtörést!

Egy haragos pillantást vetettem Kaitora, aki csak vállat rántott és a kamu névjegytábláinkkal felmentünk a 14. emeletre, ahol a meghallgatás lesz tartva, ha minden igaz, akkor Kim személyesen is részt vesz a válogatáson. A váróterem tele volt ideges lányokkal és fiúkkal, akik közül néhányuknak ma valóra válik egyik nagy álmuk. Hallgatózni kezdtem, és szinte kivétel nélkül mindenki a producerről csacsogott, hogy mennyire csodálatos, okos, humoros és jóképű. Felvont szemöldökkel hallgattam végig és lassan kezdett szétrobbanni a fejem. Kaito kék üstöke viszont hamar szemet szúrt, és lassan körbevettek minket a kíváncsiskodók, hogy vajon mi járatban lehetünk. Hamar elfelejtették miről is tárgyaltak, amikor Kaito megszólalt, hűvös jellemére buktak a lányok. Kívül kerültem a körön, és a nagy kavarodásban csak nekem volt annyi lélekjelenlétem, hogy felfedezzem az időközben kinyílt ajtót. Szólították az első jelentkezőt, én gyorsan beslisszantam és becsuktam magam mögött az ajtót. A zsűri, két nő és Hyungjoon, a papírjaikba merültek, észre sem vették, hogy bejöttem.

-         Jó napot! – köszöntem és meghajoltam.

Elsőnek Hyung nézett fel, és meglepetés tükröződött arcjátékában, bármennyire is takargatta érzelmeit. A két nő értetlenül lapozgatta végig a jelentkezők névsorát. Ezek szerint ismertek már, mint a Doragonzu női vezető vokálja, és a nevem nem szerepelt a listájukban. Bizonytalanul főnökükre pislogtak.

-         Arashi kisasszony, mi szél hozta felénk? – kérdezte Hyung nyájasan.

Hangja még idegborzolóbb hatással volt rám, mint Kibum érzelemmentes duruzsolása, egyből hatalmába kerített. Mégis csak született félvámpírral álltam szemben, akinek apai ágon vámpírleszármazottjai sorakoznak.

-         Bocsásson meg, hogy megzavarom a szereplőválogatást, de szeretnék önnel váltani pár szót, négyszemközt, ha lehetséges. – és nyomatékosan a két nőre néztem.

-         Nélkülem is boldogultok. – gondolkodás nélkül munkatársaihoz fordult – erre parancsoljon Arashi kisasszony.

Átsétáltunk az irodájába, helyet foglalt kényelmes irodai székében, és kérte üljek le én is vele szemben.

-         Miről van szó? – kérdezte és összekulcsolta ujjait maga előtt. – és nyugodtan tegezhetsz.

-         A tegnap esti mészárlásról. – kezdtem bele mondókámba – Szeretném megérteni, mi miért történik itt, mert még kicsit homályos. Annyit tudok, hogy nem vagytok puszipajtások Kibummal, engem ez nem is zavar, de ha már ártatlanok is áldozatul esnek kettőtök harcának, azt nem nézhetem ölbe tett kézzel. Ez ugye eddig érthető?

-         Világos. – vágta rá - Kedves Nami! Damon mindent elmondott rólad, és nagyon aggódott hogy komolyabb kárt tett benned azon az estén.

-         Ha fizikailag nem is, de lelkileg nagy sebet ejtett rajtam. – kicsit elkalandoztam – Most itt van? – a fekete szemű producer bólintott egyet – Tehát csak arra akarok kilyukadni, hogy az egyszemélyes bosszú maradjon is egyszemélyes, és ne járjon felesleges áldozatokkal.

-         A tegnapi incidenshez nincs közöm, az egészet Damon intézte. Azt nem tagadom, hogy én magam nem szedtem áldozatokat, fivéremmel folytatott harcunkban, de nem is érzem magam bűnösnek. Sajnálom, de nem ígérhetek semmit. – hátradőlt a székében – lenne még valami?

-         Nem semmi. Megkaptam a választ, amiért idejöttem.

Felálltam és sértetlenül hagytam el ezt az átkozott pokolfészket, meg is jegyeztem magamban, hogy ha sorra kerül, én magam fogom felgyújtani az egész kócerájt. Megkönnyebbült, de egyben csalódott is voltam, arra számítottam, hogy Hyungjoon túszul ejt, vagy átad Damonnak, had tegye velem azt, amit csak akar. Végig éreztem a fenyegető testtartásából, hogy készül valamivel ellenem, ha nem is most, de a későbbiekben biztosan számíthatok a látogatására.

            Xander hálát adott az égnek, hogy épségben megúsztam a vámpírúrral való találkozást, és kaptam tőle egy jó nagy cuppanós puszit az arcomra és egy gerincropogtatós ölelést mellé. A történtek ellenére is ragaszkodtak hozzá a fiúk, hogy folytassuk a vacsoracsatát, amit most Jaeseop tálalt fel nekünk a U-Kiss konyháján. A lakásán éppen házibulit tartottak a szülei, így oda nem nagyon pofátlankodhattunk be.