Bandaháború 9. Váratlan vendég

             Nem tudom, hogy kerültem megint Xander lakására, vagyis emlékszem rá, hogy kérlelgetett menjek vele, mert nem bírná ki, ha az éjszakát külön-külön töltenénk. Azt nem értem, hogy mentem bele egy ilyen őrültségbe. Áh, csak magamat akarom becsapni. Nagyon is jól tudom, miért lustálkodom éppen Xander ágyában hétfő reggel, amikor egyébként annyi dolgom lenne. Dante és Narumi tegnap este rábukkantak a felbérelt démonok búvóhelyére és mindet kivégezték, miután kiszedték belőlük kinek dolgoznak… és nem Damon bízta meg őket. Így higgy egy vámpír szavában… ne higgy el semmit, amíg meg nem ismered a belső, igazi érzéseit. Azt hiszem Xanderrel ezen már túl vagyok. Megismertem a másik énjét is, mert azt akarja, hogy megismerjem, alaposan kívül belül, az utolsó porcikájáig. Annyira őszinte hozzám, mint egy lelki társ, és annyira szerelmes, hogy néha vissza kell fognom a túlzott udvariasságával együtt. Szó szerint körülugrál, és lesi minden kívánságom.

            Reggel arra keltem, hogy átkarolva a derekamat szuszogott a fülembe. Az éjjel annyira ügyelt rá, hogy véletlenül se érjen olyan helyen hozzám, amiért esetleg megharagudhatnék rá, de most olyan édesen alélt, hogy egyáltalán nem zavart, hol is van az a bizonyos kéz. Nem bírtam visszafogni magam és megcsókoltam. Lustán nyújtózott egyet, és amint észrevette hová tévedt a keze, gyorsan elhúzta. Nem tudott messzire menekülni, mentem utána, mellé bújtam, jó szorosan, visszatettem kezét a derekamra és kedvesen rámosolyogtam.

-         Jó reggelt! – mondtam.

-         Jó reggelt! – egészen belepirult. – mi a program mára?

-         Remélem semmi extra. De képzeld, azt álmodtam, hogy téged és Kibumot is bevettünk a bandába. Arra gondoltam, ha Kibumot nem is, de téged szívesen látunk, ha van kedved csatlakozni hozzánk.

-         Nem is tudom…

-         Ha mégis ellenezné, akkor bevesszük őt is, ezen ne múljon senkinek se a jó közérzete. – nevettem el magam.

Reggeli után egy gyors kupaktanácsot tartottunk a U-Kiss tagokkal, szponzor híján halálra volt ítélve zenei karrierjük, így minél hamarabb ki kellett találnunk egy ideiglenes megoldást, amíg nem jelentkezik valaki menedzserelni a fiúkat. Han úr segítségével viszont hamarabb is sikerült megoldani a problémát. Menedzsert ugyan nem sikerült beszerveznünk, de nem is nagy baj, így legalább a fiúk saját uraik lehetnek, és nem kell senki külsős előtt titkolózniuk. Ugyanazt a megoldást elfogadták, amivel mi is sikeresen befutottunk a zenei életbe. Saját magukat szponzorálják majd, és társmenedzserként ők is leszerződtették Yun Seongot. Így hivatalosan a három banda egynek számított. Mi már eleve társegyüttese voltunk a U-Kissnek az NH Mediánál, valamint a BAP-nak egy másik ügynökségnél, a szerződés aláírásával pedig a két fiúcsapat együttműködése született meg. Személy szerint örültem ennek a változtatásnak, ezzel a lépéssel megerősítettük egymás iránt érzett bizalmunkat és szövetségünket és még Kibum sem ellenezte.

            Délután le is szerveztünk egy interjút, melyben a fiúk és mi is részvétett nyilvánítottunk, majd bejelentettük a társegyüttesi szerződést a BAP-pal. Jó két órás interjú sikeredett, Xander és Kibum is eljött megemlékezni volt munkatársaikra és barátaikra. A rajongókat megnyugtattuk, hogy nem oszlik fel egyik banda sem, és minden erőnkkel tovább dolgozunk, ezzel is tisztelegve az áldozatok előtt. Felmerült a kérdés, hogy a két volt U-Kisses fiút visszaveszik-e a bandába, de erre csak sejtelmes válaszokat kapott a riporter. Végül annyiban maradtunk, hogy egyenlőre minden tovább fog zajlani a régi kerékvágásban, és minden program meg lesz tartva, egy sem lesz törölve és elhalasztva sem. Soohyun sírva fakadt, amikor felidézték a menedzserükkel töltött közös emlékeket, és nem is tudott tovább beszélni könnyeivel küszködve. De mindenki ejtett könnyeket, megható volt látni őszinte érzéseiket, Artemisz mégsem engedte, hogy én is hullajtsak pár könnycseppet. Aztán nekem volt még egy jelenésem Dantéval, a híradóban megosztottuk a koreaiakkal, hogy a gyilkosok megbűnhődtek.

-         Csak annyit üzennék még a pokol szülötteinek, és minden rosszakarónak, hogy aki nem tartja be a törvényeket, azoknak Artemisz és követői szolgáltatnak igazságot. – vezettem be záró gondolatomat.

-         Egyre többet hallunk erről a titokzatos Artemiszről. – gondolkodott a riporter – megtudhatnánk, hogy ki ő valójában és te honnan ismered?

-         Artemisz az egyensúly istennője, én magam pedig az egyik papnője vagyok. – ferdítettem.

Abban biztos voltam, hogy ezt az új információt mindenki másképp fogja feldolgozni a fiúk közül, még úgy nagyjából a reakciójukat is eltaláltam, Kibumtól viszont nem erre számítottam.

            Random sétálgattam az NH Media főépületében, majd megragadtam egy ottfelejtett hengerfejes ecsetet, és nekiláttam eltüntetni a makacs vérfoltokat a falról. Vagy fél órán keresztül egyedül mázoltam a falat, valamivel le kellett foglalnom magam, míg megjönnek a többiek a Kiss-me találkozóról. Az enyémeim is fel voltak szívódva, nem tudtam merre kószálhatnak. Egy pillanatra ledermedtem, amikor megéreztem Hyungjoon jelenlétét, de tovább folytattam a festést… már ha ezt annak lehetne nevezni, amit én műveltem.

-         Papnő, mi? – kérdezte a még festékmentes falnak dőlve.

-         Pontosan. – rá sem néztem és folytattam remekművem. – mi olyan érdekes ebben?

-         Én úgy hallottam sárkány vagy.

-         Az is. – pontosítottam. – és még sok más.

-         Vagyis akkor nem kellene kikezdenem veled?

Erre már abbahagytam a festegetést és lemásztam a létráról.

-         miért, ki akarsz velem kezdeni? – kérdeztem vissza. – bocsi, de nem vagy az esetem.

-         És az öcsikém? Ő csak tetszik neked… nincs igazam?

-         Nincs. – mégis zavarba jöttem a kérdéstől – várjunk csak egy kicsit. Ti most azért vetélkedtek, hogy kinek sikerül előbb a nyakamba harapni? Csak tudd, egyikőtöknek sem!

Ezzel visszatértem a félig kész sárkányom festéséhez, nem törődve a fejét csóváló idősebb Kim testvérrel.

-         Igazad van, egész életünkben egymást próbáltuk leelőzni… de nem ezért jöttem. – mondta végül – szeretnék a szövetségesed lenni, és nem az ellenséged.

-         És Damon? Vele mi lesz? – ezek a Kim testvérek okoznak még meglepetést. – És szerinted Kibum mit fog szólni hozzá? És a többiek?

-         Elfogadják a döntésedet. – vont vállat – Ami pedig Damon barátunkat illeti, lenne egy használható ötletem, persze csak ha érdekel… hercegnőm.

Azt hiszem, kiverte nálam a biztosítékot. Nem azzal, hogy volt képe idejönni, és a történtek ellenére felajánlani szövetségét, hanem amit Damonnal kapcsolatban javasolt. Mégis a kezdeti felháborodás enyhülése után, beláttam nem is annyira őrültség, főleg, hogy így legalább mindenki jól jár: Damon végleg leszáll rólam, őt nem mardossa többé a szakításunk emléke, és nem lesz több áldozata őrjöngésének. Erre én is gondolhattam volna előbb, és egyből megoldódott volna minden probléma, amit Damon okozott. Az gondolkodtatott el, hogy Hyungjoon milyen tájékozott az éteri dolgokban, főleg olyanokban, amik őt is érinthetik.

            Tehát a csapatunk még egy személlyel gazdagodott, aki önkényesen kinevezte magát a U-Kiss vámpírok vezetőjének, és egyben menedzserének. Kibum nem örült ennek túlságosan, rögtön fivérének esett volna, ha nem ajánlom fel neki, hogy visszatérhet a zeneiparba, vagy újra U-Kisses lesz, vagy hozzánk csatlakozik. Nagykő esett le a szívemről, amikor mégis csak a fiúkat választotta, de amúgy mindegy volt neki, mert így is éjjel nappal együtt lógtunk. Xander nem ragaszkodott, hogy visszavegyék, de azok csak erősködtek, hogy nem hagyhatja őket cserben ilyen nehéz időkben. Elvégre nem ő akarta befejezni az NH Mediánál, egyszerűen kirúgta a vezetőség. De mivel kissé átrendeződtek az erőviszonyok, ideje volt, hogy ismét elfoglalja az őt megillető helyét. Ám a leaderséget illetőleg keletkezett egy nagyobb vita Kibum és Soohyun között, végül Kibum feladta, látva az érzékeny társa reakcióját, megesett rajta a szíve: azt mégsem akarta, hogy barátja miatta essen mély depresszióba. Ami pedig engem illet, kezdhettem izgulni, hiszen hamarosan klipforgatás, végre valahára. És ki mást kérhettem volna fel a forgatásra, mint a népszerű producert, Kim Hyungjoont. Nem is akartam volna mást keresni helyette, a közös munka alatt legalább megismerem rejtett személyiségét. De valahogy sosem tudtam vele pár szót váltani anélkül, hogy Kibum vagy Xander ott ne lihegett volna a nyakunkon. Kibum féltékenységből, Xander féltésből volt mellettem.

            Dongho nagy ovációt váltott ki, amikor elvitt minket vacsorázni a Mc’ Donaldsba, mert ő nem főz ennyi embernek, esetleg magának egy tojásos rántottát. Igen, ez a mi Donghonk. Viszont erre az estére sikerült lefoglalnia a gyorséttermet, így nem kellett tartanunk attól, hogy a visongó rajongók megzavarnák meghitt szendvicszabáló vacsoránkat. Rég ettem ilyen kaját, most mégsem voltam éhes, igazából nem is akartam eljönni, mivel nem éreztem jól magam, a hasam is görcsölt, és nem volt semmi étvágyam. Kellemetlen is volt a szituáció ennyi vámpír között, de igyekeztem természetesen viselkedni, és elfogadtam Xander kechupos sült krumpliját. Megérezte hogy bajom van, ezért védelmezően átkarolta a vállam és kicsit visszafogottabban viselkedett, mint máskor. Azt est fénypontját egy hatalmas pudingtorta szolgálta, amit Xander és Kibum tiszteletére rendelt az okoska Dongho fiúcska.

-         Jó újra köztetek. – hatódott meg Kibum – nem mintha olyan messzire mentem volna.

-         Boldog vagyok, hogy újra itt lehetek. – mondott köszönetet Xander – hiányoztak a közös hülyülések.

-         Hát akkor koccintsunk Namira, aki nélkül most nem ülhetnénk itt egy asztalnál. – emelte poharát Soohyun – az újrakezdésre! FIGHTING!!!

-         FIGHTING! – kiáltottuk kórusban.

Aztán dalra fakadtunk: Let’s get, Bingeul, Believe, Te amo, Forbidden love, Mworago, Give it to me, Amazing és még sorolhatnám… és addig tomboltunk, amíg össze nem estünk. Végül Soohyun oszlatta fel a bekattant társaságot, ugyanis szeretné, ha holnapra is maradna erőnk, majd nála folytatjuk. Tudom én, miért siettek el Dodival. ^^

            Időközben Kaito átköltöztette az Arashi testvéreket a lepukkadt kollégiumi szobákból az NH Media dolgozói és énekesei számára fenntartott hotelbe. Ahol egyébként a dalos pacsirta vámpírjaink részére is volt egy-egy szoba rendelkezésükre bocsátva. Xander nem akart elköszönni az ajtóban, így hát behívtam. Beszélgettünk, a közös jövőnkről, a zenei karrierünkről, a múltunkról, igazi érzéseinkről és hogy holnap levágja a hajam. Nem tudtam volna hazazavarni, de nem is akartam. Biztonságot adott jelenléte, és ahányszor csak egymás szemébe néztünk, olyat éreztem, amit még soha, és tudtam végre megtaláltam azt, akire oly régóta áhítoztam. Lehet elhamarkodom, de akkor is ő a tökéletes jelölt. Minden érzékszervemmel csak rá koncentráltam, ragyogó szemei ajkai helyett is beszéltek, angyali hangja szívemhez szólt, mosolya akár a felkelő nap első melengető sugarai. Érintésétől egészen belebizsergek, ez bizony szerelem. Ki gondolta volna, hogy pont itt talál rám, egy mókás, őszinte, szeretni való kisfiús arc, aki az első pillanattól kezdve gyerekes makacssággal állt ki érzései mellett, és beférkőzte magát a szívembe. El nem engedtem volna, soha!

            És azt ki gondolta volna, hogy a mai éjszaka tartogat még meglepetést számunkra? Éppen a szokásos veritas teámnak tettem fel vizet, Xander a fürdőszobában igazgatta bozontját, amikor nagy robajjal, szétrobbant a bejárati ajtó. A törmelék belefúródott a szemközti falba, a bögrém ezer darabra tört a csempén. Xander kirohant a fürdőből, de maradt volna odabent. Damon célba vette és keresztül döfte az ajtó egyik hegyes végű maradványával. Rettenetes érzés volt, lassú voltam, és már nem tehettem semmit, hangos sikoly kíséretében estem neki Damonnak, aki közben már engem szemelt ki következő áldozatának. A düh annyira eltorzította az arcát, hogy alig ismertem rá. Nekem jött és én kitartóan védekeztem.

-         Damon, állj le! Hallod? – próbálkoztam, de süket fülekre találtam.

Felkaptam én is egy karónak való fadarabot, félreütöttem a kezét és teljes erőmből a gyomrába vágtam. Nem tartottam fel sokáig, egy pillanatra fájdalom rázta meg a testét, de kitépte testéből a szilánkot, és nekilökött a falhoz, majd el is kapta a torkomat. Ott azt hittem mentem összeroppantja a gégém, ha nem avatkozik közbe a gyors segítség. Ketten lefogták hátulról, míg Kibum sikeresen lefejtette görcsbe merevedett ujjait a torkomról. Eli és Soohyun alig bírtak vele, utóbbit sikerült is lerázni magáról, de addigra már egy újabb karó állt ki mellkasából. Kibum elhibázta. Felkapott egy másikat és a magasba emelte, Damon térdre esett, ahogy lyukas tüdeje felmondta a szolgálatot. A két fiú erősen fogta, már nem kapálózott annyira.

-         Hagyd! – álltam Kibum elé. – ne öld meg!

Nagyot dobbant a szívem, ahogy megcsapott a halál szele, és Kibum leengedte a kezét.

-         Miért ne? – zihálta Soohyun az erőfeszítéstől.

-         Hyungjoon elmondta milyen képességekkel rendelkeztek. Most arra kérlek, használd ezt a képességet és mentsd meg az életét. – a hörgő Damonra mutattam. – Kérlek!

-         Csakis miattad. – húzta a száját – Xandert a gondjaidra bízom.

-         Senki nem fog ma meghalni.

Közelebb lépett és a két fiú szeme láttára megcsókolt. Soohyunnak leesett az álla, de Eli is meresztgette a szemét, igaz neki már régen leesett, hogy Kibum kivetette rám a hálóját.