Soha
életemben nem voltam még ennyire zaklatott, mint átváltozásom második napján.
Csak bolyongtam össze vissza a hatalmas útvesztőben, és próbáltam nem a vérre
gondolni. Ezt úgy sikerült elérnem, hogy becsatlakoztam egy EXO táncpróbára, és
a kemény testmozgás kissé lefoglalt. Mereven bámultam magam a tükörben, és
közben olyan fejet vágtam, mint egy holdkóros. Suho meg is állította a próbát,
hogy aggódva megkérdezhesse minden rendben van-e velem. Tudták, hogy vámpírrá
lettem, és azt is, hogy csak pár napig kell kibírnom, de azt senkinek sem
panaszoltam el, hogy ez idő alatt szörnyű megrázkódtatáson megyek keresztül.
Egyetlen egy valaki volt tisztában min megyek most keresztül, és az nem más,
mint aki készségesen megitatott a saját véréből. A vér gondolatára remegés
futott végig rajtam, és a terem hirtelen megtelt a fiúk illatával. Elkaptam a
tekintetem, és folytattam tükörképem tanulmányozását, majd a próba is
folytatódott.
Nem kellett sokat várnom, míg
rájöjjek nem maradhatok egy légtérben a fiúkkal, így elköszöntem, és kirohantam
a folyosóra. Kibum járt a fejemben, vajon ő most merre járhat? Próbáltam
felvenni vele a kapcsolatot, de túlságosan messze járt, hogy tisztán halljuk
egymás gondolatait. Felelőtlenség volt ilyen állapotban magamra hagyni, de
végül is én erősködtem, hogy uralni fogom a helyzetet. Lehet fel kéne hívnom,
hogy azonnal forduljon vissza. Az órámra pillantottam… most járhatnak félúton,
és ha csak nem ugrik ki a repülőből és nem tud repülni, nemigen tudna
visszafordulni. Dühösen dobbantottam egyet, és inkább nekiláttam felkészülni az
esti mérkőzésre. Hiszen ezért is kértem kölcsön Kibum erejét, hogy talpon
maradhassak egy másik vámpírral szemben, akinek feltett szándéka volt
rabszolgájává tenni engem. Az csupán a sors játéka, hogy időközben Kibum
kénytelen volt hazautazni, amikor meghallotta, hogy testvére bajban van. Így
hát itt maradtam a szuperképességekkel megáldott EXO tagjaival, akik érzésem
szerint megtudják védeni magukat, ha kissé elvesztem az önuralmam vérszomjam
felett. Ezért is merek egy fedél alatt tartózkodni velük, mint mondjuk
beköltözni egy szállodába, vagy akárhová. A találkozóig még rengeteg időm
maradt, tanácstalanul toporogtam egy helyben, úgy éreztem, ha nem teszek
valamit, bele fogok őrülni. Leszaladtam az edzőterembe, hogy talán majd testem
sanyargatásával gyorsabban telik majd az idő. De azt sem bírtam túl sokáig, a
sok mozgástól ugyanis megéheztem. Átmentem a büfébe, és tömni kezdtem korgó
hasam. De ez sem segített. Undorodva toltam el magamtól félig elfogyasztott
gyros tálamat. Olyan lendülettel álltam fel, hogy
hátravágódott a szék, Chanyeol és Baek siettek át az asztalok között.
-
Elég rosszul nézel
ki. – állapította meg Csáni.
Egy sötét pillantással válaszoltam, egy apró lépést
tett hátra.
-
ma este akarsz
leszámolni azzal a vámpírral? – kérdezte Béki.
-
Úgy terveztem… nem
bírnék ki még egy napot ebben az állapotban. Már most úgy érzem kezdem
elveszíteni az önkontrollt.
-
Channal
kitaláltunk valamit. Vonuljunk egy csendesebb helyre. – intett és elindult a
lift felé.
Mint egy robot úgy mentem utána, Chanyeol pár lépéssel
lemaradva kullogott mögöttem, attól tartva, hogy bármelyik pillanatban rávetem
magam. Gyűlölték a vámpírokat, most mégis együtt kellett velem tölteniük
egy-két kínos napot. Baek és Chan szobájába mentünk fel, ott leültettek, kaptam
egy bögre forró teát, majd Béki nyugodt hangvétellel megosztotta velem, amit
mondani akart. Akárhányszor csak Chanra néztem, ő egyre idegesebb lett,
nagyokat nyelt, és görcsösen szorongatta saját bögréjét. Az első kortynál meg
is égette a nyelvét, és kis híján sikerült magára is öntenie a forró löttyöt.
Pár cseppel megúszta, de így is felszisszent, amikor az a pár csepp érzékeny
területet talált el.
-
Elég őrülten
hangzik. – ennyit mondtam csupán Béki nagyszabású ötletére – és veszélyes.
-
Ezt próbáltam neki
elmagyarázni, de nem hallgatott rám. – csóválta a fejét Csáni, de amint rá
néztem, beléfagyott a szó.
-
Mégis hogy
juthatott ilyesmi az eszedbe? Belegondoltál, hogy csúnyán is végződhet a dolog?
– felálltam, nem ízlett a tea. – Senkinek nem iszok a véréből.
Chanyeol megkönnyebbültnek látszott, Békit
viszont elöntötte a düh visszautasításom hallatán. Nem akartam tovább vitázni,
nem lett volna jó, ha mégjobban felbosszantom magam és a végén még tényleg
megharapok valakit.
Az ágyamon dobáltam magam, és az
órák fájdalmas lassúsággal teltek. Sehogysem jött álom a szememre, hiába
forgtak relaxáló dallamok a zenelejátszóban. Egyvalami körül kattogott hangosan
az agyam, és képtelen voltam kiverni a fejemből Baek szavait. Hagynom kellene,
hogy a szomjúság győzzön? Mennyi az esélye annak, hogy néhány korty után jobban
fogom érezni magam, és mi van akkor ha nem lesz elég és még jobban
megszpmjazom? Visszagondoltam azokra a pillanatokra, amikor Kibum ízlelte meg a
vérem, hogy csillapítsa vérszomját. Ő képes volt pár korty után leállni, de
vajon nekem sikerülne újonc vámpírként? Egyáltalán nem voltam biztos magamban,
még ha ott is lenne egy harmadik személy, aki ha kell elráncigáljon, lenne
hozzá elég ereje, és nem vetném-e rá magam, amint hozzám ér? Gondolataimból
hangos kopogtatás zökkentett ki.
-
Ki az? – ültem fel az ágyon.
-
Bemehetek?
-
Nem jó ötlet. Eléggé feldúlt vagyok…
Nem
fejeztem be a mondatot, és Béki surrant be az ajtón. Ami először megfogott, az
nedves haja volt, és parfümjének illata. Egyenes a fürdőszobából jöhetett,
ingjét sem gombolta be, kivillantva pociját. Lenge vászonnadrágja alól
kétoldalt kikandikált kék alsónadrágja, meztelen lábujjai játékosan mozogtak
ide-oda. Hogy lelplezze feszültéségét, beletúrt tincsei közé, és kissé megrázta
a fejét. Szó nékül elindult felém, és leült velem szembe az ágyra, egyik lábát
maga alá húzva.
-
Nami, mielőtt még kihajítanál had mondjam el,
hogy beszéltem a srácokkal, és egyikünk sem szeretné, ha ma este bajod esne.
Hogy biztosan te kerülj ki győztesen, én felkínálom a vérem…
-
Ne mond ki ezt a szót! – szorult el a torkom –
nem fogadhatom el… nem lehet, túl nagy a kockázat.
-
Én vállalom ezt a kockázatot. Bízom benned, nem
fogsz bántani.
-
Nem tudhatod, még sosem voltam ilyen helyzetben,
és még csak hasonlóban sem. És miért pont te?
-
Azt hiszem én állok hozzád a legközelebb, és
éppen ezért én vagyok a legjobb választás.
Közelebb
csúszott, bár arckifejezése nyugodt maradt, a szíve egyre hevesebben vert, és
ez engem is felizgatott. Önkéntelenül is a nyaki artériára tévedt a tekintetem,
teljesen kiszáradt a szám, és égető vágyat éreztem, hogy most azonnal
megkóstoljam. Baek arca vészesen közel került a sajátomhoz, bátortalanul
összeértek ajkaink, mint a kamaszoknak, akik első csókjukra készülnek. Parázs
volt a tűzre, és én szenvedélyesen csókoltam vissza. Rákaptam az ízére,
hirtelen mozdulattal hanyatt döntöttem, és ráültem a csípőjére. Mindkét
csuklójánál fogva leszorítottam a kezeit, de még csak meg sem próbált
ellenkezni, állta a nyelvcsatát. Meglepett a reakciója, úgy vettem észre nagyon
is élvezi, combjaim között forrósodni kezdett a csípője, és alig érezhetően
tekergette. Elszakadtam ajkaitól. Végignyaltam állától egészen a fülcimpájáig,
amit ajkaimmal morzsolgatni kezdtem. Halkan felnyögött, és én folytattam utamat
végig a nyakán, miközben egyre hevesebben mozgattam én is a csípőmet. A vékony
anyagon keresztül megéreztem Baek vágytól duzzadó ágyékát, dörgölőzni kezdtem
hozzá, amitől egyre hosszabbakat ls hangosabbakat nyögdécselt. Egyik kezemmel
elengedtem a csuklóját, és végig szaladtam ujjaimmal az oldalán, combjához
érve, benyúlva a kissé bő naciba, kezembe vettem legérzékenyebb testrészét, és nekiláttam
a kényeztetésnek. Baek vére teljesen felpezsgett az ereiben, vergődött, nyögött
és sóhajtozott a kezeim alatt, én csak erre vártam. Figyelmeztetés nélkül, egy
óvatlan pillanatban beleharaptam a nyakába. Vörös vércseppek potyogtak a fehér lepedőre, amint megízleltem a mézédes nedűt,
még erősebben fogtam marokra a kínlódó Békit. Felszisszent, ahogy felsértettem
a bőrét hegyes fogammal, de nem sokat törüdött a fájdalommal, ügyesen
eltereltem a figyelmét és már közel volt ahhoz, hogy felrobbanjon az érzéstől,
amit okozok neki.
-
Ne hagyd abba! – könyörgött.
Nem
is akartam még abbahagyni, ahhoz túlságosan ízlett a vére és tetszett, hogy azt
tehetek vele, amit csak akarok. Nem lett ködös a szemem a vér ízétől, mint
ahogy attól féltem, egyszerűen csak szopogattam le a cseppeket és amikor Baek
megfezsült alattam, majd hosszan remegett az élvezettől, akkor már nem is
voltam szomjas, sokkal inkább átvette egy másfajta vágy a szomjúság helyét.
Béki, mintha olvasott volna a gondolataimban, amikor kissé felemeltem a fejem a
nyakától, felborított, és most ő mászott rám. Egy vízcsepp cseppent a
homlokomra, ahogy egymással néztünk farkasszemet.
-
Olyan maradt a szád széle. – mondta és ujjával
letörölte, majd megízlelte saját vérét.
Annyira
izgató volt, hogy fesóhalytottam, de addigra már magamhoz tértem és felmértem a
helyzet súlyosságát. Baek megcélozta a farmerom övét, és ki is csatolta volna,
ha meg nem állítom.
-
Ezt most már tényleg nem kellene.
Értetlenül
pislogott rám, és mintha megsértődött volna azon, hogy megállítottam a
műveletben.
-
Arról volt szó, hogy iszom a véredből. –
emlékeztettem – és semmi plusz szolgáltatás.
-
Ahhoz képest jól elbántál velem. – igazgatta a
nadrágját.
-
Valamivel el kellett terelnem a figyelmed. –
vörösödtem el – nagyon sajnálom, ha félreértetted.
Ezen
még jobban megrökönyödött. Egy darabig durcizott, aztán bevetette szexi
pillantásait, remélve hátha elnyeri vele a szívem.
-
Ne nézz így rám! – kaptam el a fejem.
-
Mitől félsz? – hajolt közelebb.
-
Semmitől… neked kellene félned.
Ezen
jót nevetett, még én is megmosolyogtam amit mondtam.
-
Mi zavar? A korkülönbség? – húzódott még
közelebb – vagy Kibum, esetleg Chanyeol? Tőlem nem fogja egyik sem megtudni.
-
Baekhyun! – szóltam rá erélyesebben – Miről
fecsegsz itt össze-vissza? Úgy látszik, ha sok vért veszítesz, úgy viselkedsz,
mint aki be van tépve.
-
Én tőled vagyok betépve. – megpróbált
megcsókolni, de ahogy előre hajolt, megszédült, és rám borult.
-
Baek, jól vagy? – megijedtem, túl sok vért ittam
volna, nekem nem tűnt annak.
Béki
csücsörített szájjal hümmögött valamit, mellé feküdtem, és én betakargattam.
Végül csak sikerült elszunyókálnom,
arra lettem figyelmes, hogy puha ujjak simítanak végig a vállamtól a
kézfejemig, valamint az államtól a köldökömig. Béki ragyogó szemekkel leste
ahogy alszom, és amikor résnyire kinyitottam a szemem, egy cuppanósat nyomott a
számra.
-
Még van egy bő óránk éjfélig. – közölte – jól
aludtál?
Először
azt hittem, csak álmodtam hogy megharaptam, de amint megpillantottam a nyakán
lévő piros foltot, megrémültem.
-
A nyakad. – nyögtem fel.
-
Semmi bajom. – mosolygott rendületlenül – óvatos
voltál, vagyis nekem lett igazam.
Keserű
képet vágtam, hiszen rosszabbul is elsülhetett volna. Békinek csöppet sem
vettem el a kedvét, és egy újabb csókkal ajándékozott meg, majd szenvedélyes
csókba folytunk bele. Nem tudom mitől lehettem ennyire kába, talán Baek vére
szédített meg ennyire, de már csak akkor tűnt fel, hogy az övemmel babrál,
amikor már ki is csatolta. Egy mozdulattal lehúzta a farmerom cipzárját, és be
is furakodott a nadrágomba. Belenyögtem a csókba, amikor elérte az érzékeny
pontomat, próbáltam eltolni a kezét, de makacsul nem vett róla tudomást. Hiába
parancsoltam magamra, hogy legyek erőszakosabb, de sem a csókból nem tudtam
elszakadni, és a kezét sem volt erőm kirángatni a nacimból. Egészen eddig a
pillanatig még csak meg sem fordult a fejemben, hogy ilyesmi kialakulhat
közöttünk, és hogy majd kénytelen leszek ennek a vonzalomnak ellenállni. Beleharapott
az alsó ajkamba, csípőjét szorosan a sajátomhoz simította, majd fél kézzel
nekilátott, hogy megszabadítson az alsómtól. Kicsit meg is emeltem a csípőm,
hogy segítsek neki a művelet végrehajtásában, közben kioldottam melegítő alsója
madzagját, és az könnyedén lecsússzant a derekáról. Megfogta a kezem, és
rátette méretes dudorára, és tovább játszadozott a nyelvemmel, majd fürge
ujjacskáival benyúlt a bugyimba.
Ismét nagyot nyögtem bele a csók
közepette, és erősen megmarkoltam alsónadrágját. Erre ős is felnyögött, egyik
lábát átvetette a combom felett, és lerúgta magáról az utolsó ruhadarabot, ami
még rajta felejtődött. Felhúzott és lesegítette a pólóm, majd visszanyomott az
ágyra és megtámadta a nyakam. Bal kezével megtámaszkodott a fejem mellett,
jobbjával pedig félrehúzta csipkés alsóneműmet, és addig tolta előre a
csípőjét, míg meg nem találta nedves és forró nyílásomat, és lassan bebocsátást
kért. Halkan felsikoltottam, ahogy elsőre eltalálta azt a kis csomót. Azzal a
kezével, amivel a falatka ruhadarabot húzta félre, a térdhajlatom alá dugta be
a karját, feltette a vállára, majd immár mindkét kezével kényelmesen tartotta
magát. Ebben a pózban még mélyebbre hatolt, ajkai sóhajra nyíltak, és minden
egyes mozdulatnál együtt nyügtünk fel hangosan. Amikor elfáradtak a karjai,
felült és engem is magával húzott, és azzal a lendülettel hanyatt is vágta
magát és én mozogni kezdtem rajta. Tekergettem a csípőm fel-le, jobbra-balra,
körbe, arcáról és hangjából arra következtettem, hogy nagyon is élvezni, és már
nem lehet neki sok hátra. Én is közel voltam, kértem, hogy segítsen be egy
kicsit ő is a csípőjével. Felguggoltam, hátradöntöttem a fejem, és
megtámaszkodtam combjaiban. Megfogta a csípőm, így diktálva a tempót. A
forróság odabent szinte már elviselhetetlenül jó volt, minden lökésnél apró
orgazmusok rázták meg a testemet, egyre gyorsabb tempóra váltottam, ami számára
is kínzóan jó érzés volt. Végül felült, átkarolta a derekam, és szenvedélyes
fórró csókba merültünk, miközben egyre hevesebben szeretkeztünk. Közel a
csúcshoz késztetést éreztem, hogy elszakadjak édes ajkaitól, és egy még édesebb
élménybe kóstoljak bele. Felsértettem a már hegesedő sebet a nyakán, és
belemélyesztettem fogaimat. Ebben a pillanatban hatalmasat nyögött, még
szorosabban ölelve át. Odabent a lüktetése még nagyobb örömet okozott, és az íz
a számban teljesen elvette az eszem. Hanyatt döntöttem, és nem engedtem, hogy
csillapodjon a remegése, vadul mozgattam a csípőm, míg már csillagokat láttam,
és a gyönyör hullámai át nem járták a testem.
Gondosan lenyalogattam a vért a
nyakáról, egy csepp sem ment most kárba. Nagyokat sóhajtozott, és még mindig
körém font karjaival gyengéden cirógatta a hátam. Végül lemásztam róla, mellé
feküdtem, és nedves hajfürtjeit igazgattam.
-
Még maradt tíz perced. – nézett a szemembe.
-
Az pont elég lesz, hogy kifújjuk magunkat egy
ilyen vad menet után. – megleptem saját szavaim.
-
Vadmacska voltál. – kacsintott – azt hiszem
holnap kénytelen leszek magasnyakút felvenni, nem akarom hogy pletykákkal
legyenek tele a rajongói oldalak.
-
Hát ige, az senkinek sem hiányzik. – röstelltem,
hogy ilyen durva voltam vele – Nem fáj semmid?
-
Még soha életemben nem éreztem magam ennél
jobban. – kaptam egy csókot a homlokomra – csak az fáj, hogy lehet soha többé
nem élhetem át újra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése