2013. január 8., kedd

Édes mint a méz 18+ (oneshot)


       Soha életemben nem voltam még ennyire zaklatott, mint átváltozásom második napján. Csak bolyongtam össze vissza a hatalmas útvesztőben, és próbáltam nem a vérre gondolni. Ezt úgy sikerült elérnem, hogy becsatlakoztam egy EXO táncpróbára, és a kemény testmozgás kissé lefoglalt. Mereven bámultam magam a tükörben, és közben olyan fejet vágtam, mint egy holdkóros. Suho meg is állította a próbát, hogy aggódva megkérdezhesse minden rendben van-e velem. Tudták, hogy vámpírrá lettem, és azt is, hogy csak pár napig kell kibírnom, de azt senkinek sem panaszoltam el, hogy ez idő alatt szörnyű megrázkódtatáson megyek keresztül. Egyetlen egy valaki volt tisztában min megyek most keresztül, és az nem más, mint aki készségesen megitatott a saját véréből. A vér gondolatára remegés futott végig rajtam, és a terem hirtelen megtelt a fiúk illatával. Elkaptam a tekintetem, és folytattam tükörképem tanulmányozását, majd a próba is folytatódott.
            Nem kellett sokat várnom, míg rájöjjek nem maradhatok egy légtérben a fiúkkal, így elköszöntem, és kirohantam a folyosóra. Kibum járt a fejemben, vajon ő most merre járhat? Próbáltam felvenni vele a kapcsolatot, de túlságosan messze járt, hogy tisztán halljuk egymás gondolatait. Felelőtlenség volt ilyen állapotban magamra hagyni, de végül is én erősködtem, hogy uralni fogom a helyzetet. Lehet fel kéne hívnom, hogy azonnal forduljon vissza. Az órámra pillantottam… most járhatnak félúton, és ha csak nem ugrik ki a repülőből és nem tud repülni, nemigen tudna visszafordulni. Dühösen dobbantottam egyet, és inkább nekiláttam felkészülni az esti mérkőzésre. Hiszen ezért is kértem kölcsön Kibum erejét, hogy talpon maradhassak egy másik vámpírral szemben, akinek feltett szándéka volt rabszolgájává tenni engem. Az csupán a sors játéka, hogy időközben Kibum kénytelen volt hazautazni, amikor meghallotta, hogy testvére bajban van. Így hát itt maradtam a szuperképességekkel megáldott EXO tagjaival, akik érzésem szerint megtudják védeni magukat, ha kissé elvesztem az önuralmam vérszomjam felett. Ezért is merek egy fedél alatt tartózkodni velük, mint mondjuk beköltözni egy szállodába, vagy akárhová. A találkozóig még rengeteg időm maradt, tanácstalanul toporogtam egy helyben, úgy éreztem, ha nem teszek valamit, bele fogok őrülni. Leszaladtam az edzőterembe, hogy talán majd testem sanyargatásával gyorsabban telik majd az idő. De azt sem bírtam túl sokáig, a sok mozgástól ugyanis megéheztem. Átmentem a büfébe, és tömni kezdtem korgó hasam. De ez sem segített. Undorodva toltam el magamtól félig elfogyasztott gyros tálamat. Olyan lendülettel álltam fel, hogy hátravágódott a szék, Chanyeol és Baek siettek át az asztalok között.
-         Elég rosszul nézel ki. – állapította meg Csáni.
Egy sötét pillantással válaszoltam, egy apró lépést tett hátra.
-         ma este akarsz leszámolni azzal a vámpírral? – kérdezte Béki.
-         Úgy terveztem… nem bírnék ki még egy napot ebben az állapotban. Már most úgy érzem kezdem elveszíteni az önkontrollt.
-         Channal kitaláltunk valamit. Vonuljunk egy csendesebb helyre. – intett és elindult a lift felé.
Mint egy robot úgy mentem utána, Chanyeol pár lépéssel lemaradva kullogott mögöttem, attól tartva, hogy bármelyik pillanatban rávetem magam. Gyűlölték a vámpírokat, most mégis együtt kellett velem tölteniük egy-két kínos napot. Baek és Chan szobájába mentünk fel, ott leültettek, kaptam egy bögre forró teát, majd Béki nyugodt hangvétellel megosztotta velem, amit mondani akart. Akárhányszor csak Chanra néztem, ő egyre idegesebb lett, nagyokat nyelt, és görcsösen szorongatta saját bögréjét. Az első kortynál meg is égette a nyelvét, és kis híján sikerült magára is öntenie a forró löttyöt. Pár cseppel megúszta, de így is felszisszent, amikor az a pár csepp érzékeny területet talált el.
-         Elég őrülten hangzik. – ennyit mondtam csupán Béki nagyszabású ötletére – és veszélyes.
-         Ezt próbáltam neki elmagyarázni, de nem hallgatott rám. – csóválta a fejét Csáni, de amint rá néztem, beléfagyott a szó.
-         Mégis hogy juthatott ilyesmi az eszedbe? Belegondoltál, hogy csúnyán is végződhet a dolog? – felálltam, nem ízlett a tea. – Senkinek nem iszok a véréből.
Chanyeol megkönnyebbültnek látszott, Békit viszont elöntötte a düh visszautasításom hallatán. Nem akartam tovább vitázni, nem lett volna jó, ha mégjobban felbosszantom magam és a végén még tényleg megharapok valakit.
            Az ágyamon dobáltam magam, és az órák fájdalmas lassúsággal teltek. Sehogysem jött álom a szememre, hiába forgtak relaxáló dallamok a zenelejátszóban. Egyvalami körül kattogott hangosan az agyam, és képtelen voltam kiverni a fejemből Baek szavait. Hagynom kellene, hogy a szomjúság győzzön? Mennyi az esélye annak, hogy néhány korty után jobban fogom érezni magam, és mi van akkor ha nem lesz elég és még jobban megszpmjazom? Visszagondoltam azokra a pillanatokra, amikor Kibum ízlelte meg a vérem, hogy csillapítsa vérszomját. Ő képes volt pár korty után leállni, de vajon nekem sikerülne újonc vámpírként? Egyáltalán nem voltam biztos magamban, még ha ott is lenne egy harmadik személy, aki ha kell elráncigáljon, lenne hozzá elég ereje, és nem vetném-e rá magam, amint hozzám ér? Gondolataimból hangos kopogtatás zökkentett ki.
-         Ki az? – ültem fel az ágyon.
-         Bemehetek?
-         Nem jó ötlet. Eléggé feldúlt vagyok…
Nem fejeztem be a mondatot, és Béki surrant be az ajtón. Ami először megfogott, az nedves haja volt, és parfümjének illata. Egyenes a fürdőszobából jöhetett, ingjét sem gombolta be, kivillantva pociját. Lenge vászonnadrágja alól kétoldalt kikandikált kék alsónadrágja, meztelen lábujjai játékosan mozogtak ide-oda. Hogy lelplezze feszültéségét, beletúrt tincsei közé, és kissé megrázta a fejét. Szó nékül elindult felém, és leült velem szembe az ágyra, egyik lábát maga alá húzva.
-         Nami, mielőtt még kihajítanál had mondjam el, hogy beszéltem a srácokkal, és egyikünk sem szeretné, ha ma este bajod esne. Hogy biztosan te kerülj ki győztesen, én felkínálom a vérem…
-         Ne mond ki ezt a szót! – szorult el a torkom – nem fogadhatom el… nem lehet, túl nagy a kockázat.
-         Én vállalom ezt a kockázatot. Bízom benned, nem fogsz bántani.
-         Nem tudhatod, még sosem voltam ilyen helyzetben, és még csak hasonlóban sem. És miért pont te?
-         Azt hiszem én állok hozzád a legközelebb, és éppen ezért én vagyok a legjobb választás.
Közelebb csúszott, bár arckifejezése nyugodt maradt, a szíve egyre hevesebben vert, és ez engem is felizgatott. Önkéntelenül is a nyaki artériára tévedt a tekintetem, teljesen kiszáradt a szám, és égető vágyat éreztem, hogy most azonnal megkóstoljam. Baek arca vészesen közel került a sajátomhoz, bátortalanul összeértek ajkaink, mint a kamaszoknak, akik első csókjukra készülnek. Parázs volt a tűzre, és én szenvedélyesen csókoltam vissza. Rákaptam az ízére, hirtelen mozdulattal hanyatt döntöttem, és ráültem a csípőjére. Mindkét csuklójánál fogva leszorítottam a kezeit, de még csak meg sem próbált ellenkezni, állta a nyelvcsatát. Meglepett a reakciója, úgy vettem észre nagyon is élvezi, combjaim között forrósodni kezdett a csípője, és alig érezhetően tekergette. Elszakadtam ajkaitól. Végignyaltam állától egészen a fülcimpájáig, amit ajkaimmal morzsolgatni kezdtem. Halkan felnyögött, és én folytattam utamat végig a nyakán, miközben egyre hevesebben mozgattam én is a csípőmet. A vékony anyagon keresztül megéreztem Baek vágytól duzzadó ágyékát, dörgölőzni kezdtem hozzá, amitől egyre hosszabbakat ls hangosabbakat nyögdécselt. Egyik kezemmel elengedtem a csuklóját, és végig szaladtam ujjaimmal az oldalán, combjához érve, benyúlva a kissé bő naciba, kezembe vettem legérzékenyebb testrészét, és nekiláttam a kényeztetésnek. Baek vére teljesen felpezsgett az ereiben, vergődött, nyögött és sóhajtozott a kezeim alatt, én csak erre vártam. Figyelmeztetés nélkül, egy óvatlan pillanatban beleharaptam a nyakába. Vörös vércseppek potyogtak a fehér  lepedőre, amint megízleltem a mézédes nedűt, még erősebben fogtam marokra a kínlódó Békit. Felszisszent, ahogy felsértettem a bőrét hegyes fogammal, de nem sokat törüdött a fájdalommal, ügyesen eltereltem a figyelmét és már közel volt ahhoz, hogy felrobbanjon az érzéstől, amit okozok neki.
-         Ne hagyd abba! – könyörgött.
Nem is akartam még abbahagyni, ahhoz túlságosan ízlett a vére és tetszett, hogy azt tehetek vele, amit csak akarok. Nem lett ködös a szemem a vér ízétől, mint ahogy attól féltem, egyszerűen csak szopogattam le a cseppeket és amikor Baek megfezsült alattam, majd hosszan remegett az élvezettől, akkor már nem is voltam szomjas, sokkal inkább átvette egy másfajta vágy a szomjúság helyét. Béki, mintha olvasott volna a gondolataimban, amikor kissé felemeltem a fejem a nyakától, felborított, és most ő mászott rám. Egy vízcsepp cseppent a homlokomra, ahogy egymással néztünk farkasszemet.
-         Olyan maradt a szád széle. – mondta és ujjával letörölte, majd megízlelte saját vérét.
Annyira izgató volt, hogy fesóhalytottam, de addigra már magamhoz tértem és felmértem a helyzet súlyosságát. Baek megcélozta a farmerom övét, és ki is csatolta volna, ha meg nem állítom.
-         Ezt most már tényleg nem kellene.
Értetlenül pislogott rám, és mintha megsértődött volna azon, hogy megállítottam a műveletben.
-         Arról volt szó, hogy iszom a véredből. – emlékeztettem – és semmi plusz szolgáltatás.
-         Ahhoz képest jól elbántál velem. – igazgatta a nadrágját.
-         Valamivel el kellett terelnem a figyelmed. – vörösödtem el – nagyon sajnálom, ha félreértetted.
Ezen még jobban megrökönyödött. Egy darabig durcizott, aztán bevetette szexi pillantásait, remélve hátha elnyeri vele a szívem.
-         Ne nézz így rám! – kaptam el a fejem.
-         Mitől félsz? – hajolt közelebb.
-         Semmitől… neked kellene félned.
Ezen jót nevetett, még én is megmosolyogtam amit mondtam.
-         Mi zavar? A korkülönbség? – húzódott még közelebb – vagy Kibum, esetleg Chanyeol? Tőlem nem fogja egyik sem megtudni.
-         Baekhyun! – szóltam rá erélyesebben – Miről fecsegsz itt össze-vissza? Úgy látszik, ha sok vért veszítesz, úgy viselkedsz, mint aki be van tépve.
-         Én tőled vagyok betépve. – megpróbált megcsókolni, de ahogy előre hajolt, megszédült, és rám borult.
-         Baek, jól vagy? – megijedtem, túl sok vért ittam volna, nekem nem tűnt annak.
Béki csücsörített szájjal hümmögött valamit, mellé feküdtem, és én betakargattam.
            Végül csak sikerült elszunyókálnom, arra lettem figyelmes, hogy puha ujjak simítanak végig a vállamtól a kézfejemig, valamint az államtól a köldökömig. Béki ragyogó szemekkel leste ahogy alszom, és amikor résnyire kinyitottam a szemem, egy cuppanósat nyomott a számra.
-         Még van egy bő óránk éjfélig. – közölte – jól aludtál?  
Először azt hittem, csak álmodtam hogy megharaptam, de amint megpillantottam a nyakán lévő piros foltot, megrémültem.
-         A nyakad. – nyögtem fel.
-         Semmi bajom. – mosolygott rendületlenül – óvatos voltál, vagyis nekem lett igazam.
Keserű képet vágtam, hiszen rosszabbul is elsülhetett volna. Békinek csöppet sem vettem el a kedvét, és egy újabb csókkal ajándékozott meg, majd szenvedélyes csókba folytunk bele. Nem tudom mitől lehettem ennyire kába, talán Baek vére szédített meg ennyire, de már csak akkor tűnt fel, hogy az övemmel babrál, amikor már ki is csatolta. Egy mozdulattal lehúzta a farmerom cipzárját, és be is furakodott a nadrágomba. Belenyögtem a csókba, amikor elérte az érzékeny pontomat, próbáltam eltolni a kezét, de makacsul nem vett róla tudomást. Hiába parancsoltam magamra, hogy legyek erőszakosabb, de sem a csókból nem tudtam elszakadni, és a kezét sem volt erőm kirángatni a nacimból. Egészen eddig a pillanatig még csak meg sem fordult a fejemben, hogy ilyesmi kialakulhat közöttünk, és hogy majd kénytelen leszek ennek a vonzalomnak ellenállni. Beleharapott az alsó ajkamba, csípőjét szorosan a sajátomhoz simította, majd fél kézzel nekilátott, hogy megszabadítson az alsómtól. Kicsit meg is emeltem a csípőm, hogy segítsek neki a művelet végrehajtásában, közben kioldottam melegítő alsója madzagját, és az könnyedén lecsússzant a derekáról. Megfogta a kezem, és rátette méretes dudorára, és tovább játszadozott a nyelvemmel, majd fürge ujjacskáival benyúlt a bugyimba.
            Ismét nagyot nyögtem bele a csók közepette, és erősen megmarkoltam alsónadrágját. Erre ős is felnyögött, egyik lábát átvetette a combom felett, és lerúgta magáról az utolsó ruhadarabot, ami még rajta felejtődött. Felhúzott és lesegítette a pólóm, majd visszanyomott az ágyra és megtámadta a nyakam. Bal kezével megtámaszkodott a fejem mellett, jobbjával pedig félrehúzta csipkés alsóneműmet, és addig tolta előre a csípőjét, míg meg nem találta nedves és forró nyílásomat, és lassan bebocsátást kért. Halkan felsikoltottam, ahogy elsőre eltalálta azt a kis csomót. Azzal a kezével, amivel a falatka ruhadarabot húzta félre, a térdhajlatom alá dugta be a karját, feltette a vállára, majd immár mindkét kezével kényelmesen tartotta magát. Ebben a pózban még mélyebbre hatolt, ajkai sóhajra nyíltak, és minden egyes mozdulatnál együtt nyügtünk fel hangosan. Amikor elfáradtak a karjai, felült és engem is magával húzott, és azzal a lendülettel hanyatt is vágta magát és én mozogni kezdtem rajta. Tekergettem a csípőm fel-le, jobbra-balra, körbe, arcáról és hangjából arra következtettem, hogy nagyon is élvezni, és már nem lehet neki sok hátra. Én is közel voltam, kértem, hogy segítsen be egy kicsit ő is a csípőjével. Felguggoltam, hátradöntöttem a fejem, és megtámaszkodtam combjaiban. Megfogta a csípőm, így diktálva a tempót. A forróság odabent szinte már elviselhetetlenül jó volt, minden lökésnél apró orgazmusok rázták meg a testemet, egyre gyorsabb tempóra váltottam, ami számára is kínzóan jó érzés volt. Végül felült, átkarolta a derekam, és szenvedélyes fórró csókba merültünk, miközben egyre hevesebben szeretkeztünk. Közel a csúcshoz késztetést éreztem, hogy elszakadjak édes ajkaitól, és egy még édesebb élménybe kóstoljak bele. Felsértettem a már hegesedő sebet a nyakán, és belemélyesztettem fogaimat. Ebben a pillanatban hatalmasat nyögött, még szorosabban ölelve át. Odabent a lüktetése még nagyobb örömet okozott, és az íz a számban teljesen elvette az eszem. Hanyatt döntöttem, és nem engedtem, hogy csillapodjon a remegése, vadul mozgattam a csípőm, míg már csillagokat láttam, és a gyönyör hullámai át nem járták a testem.
            Gondosan lenyalogattam a vért a nyakáról, egy csepp sem ment most kárba. Nagyokat sóhajtozott, és még mindig körém font karjaival gyengéden cirógatta a hátam. Végül lemásztam róla, mellé feküdtem, és nedves hajfürtjeit igazgattam.
-         Még maradt tíz perced. – nézett a szemembe.
-         Az pont elég lesz, hogy kifújjuk magunkat egy ilyen vad menet után. – megleptem saját szavaim.
-         Vadmacska voltál. – kacsintott – azt hiszem holnap kénytelen leszek magasnyakút felvenni, nem akarom hogy pletykákkal legyenek tele a rajongói oldalak.
-         Hát ige, az senkinek sem hiányzik. – röstelltem, hogy ilyen durva voltam vele – Nem fáj semmid?
-         Még soha életemben nem éreztem magam ennél jobban. – kaptam egy csókot a homlokomra – csak az fáj, hogy lehet soha többé nem élhetem át újra. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése